Lehet úgy valaha egészséges párkapcsolatom, ha ilyen belső konfliktusaim vannak a szerelemmel kapcsolatban? Honnan tudhatom, milyen férfi való nekem?

Először is nem tudom eldönteni, hogy el akarok és tudok-e köteleződni avagy sem, viszont amikor valakivel elkezd alakulni valami, vágyom rá, hogy egy mély kapcsolat meg szenvedélyes szerelem legyen köztünk és az tartós legyen.

De számomra rémálom az a gondolat, hogy mindketten reggeltől délutánig dolgozunk, majd hazamegyünk és gyereket nevelünk, takarítok, főzök stb. hétvégente meg a babakocsit tologatjuk valami közeli parkban. A monotonitással szintén így vagyok.. jó lehet az összeköltözés, de milyen mindennap ugyanazzal az emberrel lenni?

Fontos nekem a szabadság és a kötelék egyszerre, de egyelőre azt sem tudom, hogy érzelmileg hogyan viszonyulnék valakihez. Régen ment és tök oké voltam ebben, de a legutóbbi emberrel nem, hiába voltak érzelmek részemről, nem tudtam felszínre hozni és igazán kimutatni (nyilván ennek több oka is volt).

Eddig nem találtam olyan embert akivel hosszútávon minden működött volna és valami mindig hiányzott, soha nem volt teljes a dolog. Szeretnék egy szabad életet, ahol eleve fizikai és anyagi szabadságban élünk a másikkal és a gyerekeket is (majd ha úgy érzem, hogy tőle akarok) ilyen szellemben neveljük, de nem azzal telik az életem, hogy erre áldozom minden időmet és erről szól csak, hanem változatlanul tudom magam élni, élvezni az életet, utazunk (vagy utazok) amikor akarunk és ha kell, akár annyira flexibilis a másik, hogy elköltözünk egy másik országba.

Az is bajom, hogy a férfiak vagy teljesen félreismernek, rosszul ítélnek meg és oda meg vissza vannak értem eleinte (ami jogos, de nem csak abból állok, amit az elején látnak, az csak egy szelet... és vhogy ezt senki nem képes felfogni) vagy én akadok össze olyannal, akibe beleesek, mint vak ló a gödörbe, de amúgy rohadtul semmi köze a valósághoz, mert nem felel meg nekem (nem vagyunk egymáshoz valóak), csak kivetítek rá valamit.

Egyrészt mivel a legtöbb ember szépnek, vonzónak tart és nem csak külsőleg, de a személyiségem is, nem normális tempóban közelednek, hanem hirtelen akarnak mindent és ez nekem nagyon sok.

Aztán sokan ott rontják el, hogy jól elvagyunk az elején, de csak kibukik, hogy mély érzésű vagyok és egyszerűen NEM KÉPESEK felnőni a feladathoz meg hozzám, valamiben tuti nem hozzák a szintet. Nem tudom, hogy én vagyok túl bonyolult, velem van a baj?

A másik, hogy az értékrendek is ütközni szoktak: bár fontos a szabadság, de ez alatt inkább arra gondolok, hogy semmit se keretek között vagy kötelezően csináljunk, csak érzésből, ahogy jól esik. De vannak annyira alap dolgok, amelyeknek eddig egy férfi sem felelt meg. Vagy felszínesek, vagy unalmasak, vagy gerinctelenek, vagy olyanok mint a r*bancok csak férfiben és még sorolhatnám. Lehet, hogy nekem nem is való kapcsolat?

Ha már kapcsolat, akkor alap lenne az őszinteség meg az, hogy jóban-rosszban, hűségben egymás mellett, legalábbis elméleti síkon, de jelenleg azt érzem, hogy a gyakorlatban kicsit félek attól, hogy mivel járna ez évtizedeken keresztül és milyen érzés lenne tényleg mélyre menni, megnyílni vagy leginkább ugyanazt a kapcsolatot ápolni hosszú időn keresztül. Lehet csak azért, mert soha nem tapasztaltam igazán ezt az érzést és keresem tudat alatt, de nem tudom elhinni, átérzeni? Hogyan oszlathatnám el ezeket a kétségeket?

És akkor ott van a szex meg kémia is: szerintem rettentő fontos, de önmagában nem elég, eddig csak egy emberrel volt fenomenális és majdnem csak az volt jó. Fájdalmasan is végződött.

Honnan tudom, ha megtalálom az igazit? Mostmár arra rájöttem, hogy semmibe sem szabad gyorsan beleugranom, nagyon sokat kell ismerkednem hogy meglássam az igazi énjét egy embernek és rájöjjek, nekem való-e, de mi van, ha még így is félrenyúlok? Tényeg félek már bármibe is belemenni...

A másik: ez a kispolgári módon randizás, hogy tinderezünk meg online beszélgetünk, aztán találkozunk valami klisés helyen pár órára, nem az én világom. Talán egyszer volt ilyen, de ezenkívül mindig érdekesen alakultak a dolgok vagy személyesen "véletlenül" ismertem meg azt az 1-2 embert, akivel kapcsolatom volt. De a legjobb az volt, amikor elmentünk ide-oda és úgy ismerkedtünk. Igaz, végülis nem kerültünk elég közel egymáshoz.

Lehet, hogy engem nem is lehet boldoggá tenni? Talán olyasvalakit szeretnék, aki egyszerre hoz kalandot, izgalmat, de nyugalmat és biztonságot is az életembe?

Nem ismerkedem, nem kérek levelet!