Hogyan lehet egészségesen hozzáállni az ismerkedéshez ha nagyon vágyom arra, hogy valaki szeressen? Kifejtem.

Igen. Szerencsés vagyok, mert nagyon szerető családom van (szülők, testvérem, nagyszülők, stb.) és nagyon sok nagyon jó barátom, bárhol bármilyen közegben voltam korábban, mindig voltak olyanok akikkel hamar megtaláltam a közös hangot. Szóval minden más téren nagyon szerencsés vagyok:)

Szerelemben azonban sajnos nem. Ez egy olyan dolog amire kamasz korom óta vágyom, de kevés ember mozgatott meg úgy igazán, aki pedig igen az nem jött össze (akibe igazán szerelmes voltam eddig az 2 ember, egy még nagyon régen, gimi elején majdnem 10 éve egy nálam idősebb srác aki észre sem vett, egy pedig pár éve , aki a testvérem egy jó barátja, de ő kapcsolatban élt és inkább a húgaként vagy haverként tekintett rám, mintsem potenciális jelöltként).

Persze tetszettek mások is, de egyik sem volt igazán komoly a gyakorlatban, viszont fejben sikerült nagyon rápörögnöm és azt gondolom pont ezért is nehéz vagy tart nekem sokáig valakit elfelejteni.

De ennek ellenére, sosem volt olyan erős ez a vágy, mint az utóbbi mondjuk 2-3 hónapban. Mert hiába szeret a családom és a barátaim és én is őket, azt érzem, hogy ez már nem elég, nem elégít ki érzelmileg (eddig azért igen).

#3 az említett illetőbe nem vagyok szerelmes. Inkább azt mondanám, hogy örültem volna ha úgy alakul, de azt is csak utólag. De amikor együtt voltunk akkor nem éreztem többet, jó volt, élveztem, de tudtam, hogy nem ismerem eléggé és ott akkor soha nem éreztem azt, hogy ez több. Nem is erről van szó.

Hanem arról, hogy amint megtetszik valaki egy kicsit komolyabban, pláne ha látom a másikon is, hogy én is neki vagy csak nagyon, hogy nagyon jól kijövünk, az agyam automatikusan elkezd álmodozni arról, hogy milyen lenne ha.. és ez gyakran összemosódik a valósággal és beleélem magam és amikor nem úgy alakul a dolog, hogy több legyen akkor sokkal csalódottabb leszek és így nehezebb tovább lépni. Ez nem csak a mostani eset, hanem tini koromtól kezdve. De nem akarom, hogy az mindig így legyen. Erre is vonatkozik a kérdés, hogy ezt hogyan lehet leküzdeni?

#4 Ebben abszolút van igazság, de mi nem ismerkedtünk, nem annak indult a dolog. Egy közös barátunk által ismerjük egymást és egy buliban egymásba gabalyodtunk és utána még párszor. De sosem volt szó arról, hogy több lenne a dolog, az első alkalom után én úgy voltam vele, hogy ennyi volt, jó volt és kész, többször nem akarom. Csak mivel kisült, hogy nagyon vonzódunk egymáshoz szexuálisan így megismétlődött a dolog, de nagyon sokáig nem akartam tőle semmit és elég jól el is tudtam különíteni fejben. Akkor lett rosszabb amikor az agyam elkezdte összemosni a vele történteket és azt, hogy mire vágyom lelkileg, hiszen "kézenfekvő" lett volna. De tisztában vagyok vele, hogy érzelmileg nem (feltétlen) őt akarom, hanem igazából bárkit akivel minimum ennyire jó a kémia, de mellé szeret is ( a vicc az, hogy valószínűleg hasonlóképpen van ő is).

De a kérdés nem erre az egy emberre vonatkozik (ez csak egy példa), hanem arra, hogy a jövőben hogyan tudom az ismerkedést lazábban venni, hogy könnyebben tovább tudjak lépni ha valami nem jön össze?