Lanyok ti tenlyleg egyik pillanatrol a masikra bele es ki tudtok szeretni egy fiubol?

Beleszeretni nekem nehéz bárkibe. Kiszeretni könnyű. Ha mondjuk mond valami náci vagy agresszív dolgot, akkor nem tudok rá többé rendes emberként tekinteni.

"ki szeretsz belole mert nem azt mondta amit hallani szeretnel?"

Ezt meg felejtsük már el, hogy "hallani szeretnél" valamit. Nem, az emberek nem azt akarják, hogy a másik hazudjon nekik, hanem azt keresik, aki egyezik velük.

Ja, kiszerettem a fiúból, mert nem azt mondta, amit hallani szeretnék.

A "jössz megint az a*tista f*szságaiddal" meg "tényleg ennyire r*tardált vagy?!" például nem esett jól a fülemnek, de a válogatott sértések és hazugságok sem.

Olyan nincs, és nem is lesz soha hogy bármit is tegyél, és bármit is mondj, a társad garantáltan elnézi neked, és továbbra is szeretni fog.

És nem; ez nem arról szól, hogy egy férfinak mindig, 0-24 bókolnia kell egy nőnek, és soha de soha nem szabad semmi kellemetlent mondania, mert a nők túl hiúk, ostobák és beképzeltek ahhoz hogy a dicsőítésen kívül bármi mást képesek legyenek meghallani.

Csak simán annyira lerombolod a másikban a rólad alkotott képet, hogy utána már szeretni se tud, hiszen nem az vagy, akinek hitt.

Te valami isteni vagy anyai szeretetre vágysz sztem.

Ez nem a "lányok", hanem az emberek egy csoportja. Minkét nemből van ilyen.

"Egy ferfi is biztonsagra vagyik es kell neki, hogy ne azt erezze, hogy a no minden 2 nap meggondolhatja magat es szakit vele mert eppen valami nem tetszett a nonek."

Nálam pl. pont az expasim volt ilyen. Hányszor megkaptam, hogy "ott az ajtó, ki lehet menni, de vissza ne gyere", pedig nem is csináltam semmit. Néha rájött az ötperc, és a legkisebb dolgon fennakadt.