Mikor jöttetek rá hogy soha nem lesz barátnőtök?

Van aki 30 évesen van aki 40 évesen van aki 20 évesen jön rá.

De ez miért fontos?

Vagy jó itt kommunikálni nőkkel, mert máshol nem beszélnek veled?

15 évesen. Aztán mégis lett, 22 évesen, de kb. egy lehetőséget adott számomra az élet és ennyi.

Amúgy ilyesmi történeteim nekem is vannak, pedig én nem tartottam magam ,főleg fiatalabb koromban abszolút undorítónak mégsi sokszor úgy viselkedtek velem a nők, lányok mintha valami csúszómászó lennék.

Ennek amúgy meg vannak az előnyei is. Pl. ha buszon/vonaton utazol, nem ülnek melléd, vagy ha te leülsz valaki mellé, ő egyből kényelmetlenül érzi magát és inkább máshová átül, ha van rá lehetősége stb.

Kicsit olyan mintha az ember leprás lenne, mindig lesz körülötte szabad hely. Ha emeléé még alapból zárkózottabb természet (mondjuk miért is ne lenne az, aki olyan helyzetben van mint pl. én) még jól is jár, mert senki nem fogja zaklatni és nem próbálják meg a társaságát keresni.

A gyerekkori élmények meghatározók mert akkor kapálja el magát mindenki. Ezt pont nemrég olvastam vagy láttam a neten

Nem mindegy hogy pont az első visszajelzések pozitiv vagy negatív mert beépül önhitbe hogy sz.r vagyok vagy az hogy jópasi vagyok.

Azután már önigazol az ember vagy önsorsrontó is.

Gyerekkorban alakulnak ki a fejben a mátrixok amik mentén élunk és allandoan ugyanazokat generáljuk magunkat hogy felnovw olyan problémákat oldjunk meg vagy küzdjünk le ami gyerekként még nem ment.

Szánalmas az egész emberi agy es szemelyiségfejlodes.

Gyerekkrban mindent elhiszunk. Olyan szinten hogy egy életre is.