Miért társadalmi elvárás, hogy valakinek családja legyen?

Baráti körünkben ketten is voltak, akik nem nősültek meg. Mindketten jó állással, stabil anyagi háttérrel, saját lakással rendelkeztek. Soha egyikünk sem kérdezett rá, hogy miért nem.

N

Pacsi: alapvetően egy gondolkodásmentes társadalom vagyunk, csak a régi, begyöpösödött, berögzült konvenciókat követjük ész nélkül és sokan ugatnak a másikra, ha nincs (még) családja.

Erre mindig azt mondom, hogy inkább az ilyen nézze meg a válási-, a születiséi-, a bűnügyi statisztikákat és gondolkodjon el rajta a mentén, hogy miért nem jó a családi kötelék?

Most nem leszek népszerű, de azért az a normális, hogy 35 éves kor környékén már családban élnek az emberek. Ha valaki nem így tesz, az általában nem saját választás, hanem egyszerűen csak így alakult az élete. Sok időt töltött egy nem megfelelő partnerrel, túlságosan válogat, nem tud ismerkedni, mert túl félénk, ilyesmi.

Az, hogy valakinek nincs gyereke, lehet választás kérdése, hogy párja se legyen valakinek, az elég ritkán tudatos, inkább csak nem jött össze neki.

Véleményem szerint igen tapintatlan rákérdezni, hogy valaki miért van egyedül. Mégis milyen választ vár? Persze, hogy azt mondják, hogy azért, mert én akarom így. Nem fognak nekiállni ott sírni neked, hogy azért, mert nincs hol ismerkedni, mert már minden normális férfi/nő foglalt stb.

Ha valaki ilyet kérdezne tőlem, egyszerűen közölném vele, hogy foglalkozzon a saját dolgával.

Mert egy bizonyos korban általános, hogy az embernek lesz kapcsolata, házassága, gyereke/gyerekei.

Mostmár azért jóval elfogadottabb, hogy sokan egyedül élnek még viszonylag "idősebb" korban is, de akik a régebbi normák szerint gondolkodnak, számukra ez furcsán hat és esetleg rá is kérdeznek.

Társadalmilag meg azért modható elvárásnak, mert a gyerek úgymond gazdasági érték is. Minden társadalomnak fontos, hogy újratermelje önmagát, ezért is vannak nagy problémák Európa szerte, mivel nincs elég gyerek, nincs elég jövőbeli dolgozó, GDP-t és a nyugdíjakat kitermelő réteg.

Tudom ez így durván hangzik, de régebbi korokban a gyerek még abszolút létfontosságú volt, gyerek nélkül nem tudott volna még salád szintjén sem működni senki.

Szerintem nem társadalmi elvárás hanem emberi dolog, a kötődésre való vágy. Családnak manapság már mindenféle felállást neveznek, de a legelterjedtebb még mindig az apa-anya-gyerek verzió.

Szerintem mindenkiben máskor és máshogy alakul ki erre a vágy, az igény. Biztos vannak az örök magányosok de szerintem ez a ritkább.

Azt gondolom ha valakinek már nem élnek a szülei, nincsenek testvérei stb., akkor azért erősebben ott van ez a vágy. Aki a szülein lóg 60 éves koráig az nyilván nem éli ezt át erősen.

Én egy 38 éves incel "srác" vagyok és pár éve kezdtem el érezni hogy szeretnék családot, holott még társam sincsen. Első lépés nyilván egy társ lenne. A szüleim öregszenek, látom napról napra hogy az élet véges és repül az idő.

Klisé meg mézes-mázos de a valódi öröm a másoknak adott szeretetből jön, azt pedig az ember csak szerelmi úton illetve a gyereke iránt érzett szeretetben tudja leginkább megélni. Enélkül nagyon nehéz. Nyilván Istent szeretjük elsősorban, de ő is azt mondta a Bibliai kinyilatkoztatásban hogy "nem jó az embernek egyedül".

Tehát ez emberi igény. A sokasodás pedig a velejárója az együttlétnek.

Én a koromból fakadóan tudom hogy ha egyáltalán lehet gyerekem akkor is maximum 1, nem is szeretnék többet, már 1-nek is nagyon örülnék, de nyilván csak ha lenne hozzá stabil partneri kapcsolat ami ugyebár nincs.

38F incel

Utolsó, te miért definiálod magad incelként?

Nem vagy az!

Azért, mert egyedül élsz, még van normális értékrended, tudsz szépen viselkedni, és nem gyűlölsz magad körül mindenkit, akinek van családja.

Szóval az incelség az nem ez.