Társaság, barátok nélkül nem is lehet már nagyon ismerkedni?

Igen az. Én regi exeket meg ilyeneket hivok már fel kinomban csak hogy valakivel el tudjak menni valahova mert hulyen néznej ki egy nő egyedul egy pubban beülve.

A barátok családos anyukák már meg külfoldön van a többi a kolllegák "időséletet" folytatnak(kb mintha a nagyimmal fagyiznék az a szint) igy maradt ak a baromexek vagy a semmi és senki.

Társker se jött be mert eddig olyanokkal talalkoztam akik vagy nem járnak sehova mert vállalhatatlanok ahogy kinéznek is, vagy egyszeruen "karótnyeltek" nem lehet velük lazitani se.

Ezek híján max. a szerencse jöhet képbe, arra meg akár élete végéig várhat az ember.

Netet hagyjuk...

Élőben idegenek "nem foglalkoznak" egymással. Eljutnak esetleg szemkontaktusig, nagyon max. egy kis mosoly, és ennyiben marad a dolog, megy mindenki és minden tovább a maga útján. Ezt láttam fesztiválon is, strandon is, nem csak utcán, boltban stb.

Tehát egyszerűen tényleg nincs más, és ez annak a legnagyobb szívás, akinek nincs hatttalmas baráti/ismeretségi köre, hanem csak pár ember, az is mind azonos nemű. Nekem nőként - ugyanúgy, mint a 3-asnak - családos anyukákból áll a baráti köröm, és nincs szingli testvér vagy sógor, szóval cseszhetem. Annyira meg nem vagyok hiperszociális, hogy akkor most 30+ menjek, és elkezdjek felépíteni magamnak egy jó 100 fős, vegyes összetételű társaságot.

Sokszor mentem buliba egyedül (mert olyan kedvem volt), s mindig lett társaságom. S sokszor volt, hogy "úgy" is lett társaságom, mert ismerkedős kedvemben voltam. S szólítottam már le lányt metróban, boltban sorban állás közben, meg ezernyi helyen. Szóval még szórakozóhely sem kell.

Az EMBEREK OTT VANNAK KÖRÜLÖTTED!!! Elhatározás, nyitottság ÉS kommunikáció. Mit vársz a társaságodtól, vagy bármi mástól? Hogy majd rádröppennek a csajok/pasik? Elhatározás kérdése, hogy TENNI akarsz vagy sem. A többit majd hozza az élet. Te döntésed vársz, vagy cselekszel!

Középsulis és egyetemista éveim alatt szinte minden hétvégén volt valamilyen program, akár egy koncert, egy rendezvény, de volt olyan is, hogy csak úgy elmentünk pár szórakozóhelyre, (házi)buliba.

Minden esetben ugyanaz volt a menetrend. Odamentünk, vegyültünk, az ismerőseim seperc alatt találtak partnert, én meg mindig csak kívülről voltam kénytelen figyelni az eseményeket (hacsak nem fogyott el a türelmem és mentem haza).

Konklúzió: Akinek nem megy az ismerkedés, annak még társasággal, barátokkal, haverokkal se lesz jobb.

"ha elmegyek tanfolyamra senki se akar senkivel beszélni"

Abszolút így van.

Sehol nem akar senki a már meglévő ismerősein kívül mással érdemi interakcióba kerülni. Inkább a telefont bámulják, ha épp van valami üresjárat, amúgy meg mindenki azzal foglalkozik, amiért ment, illetve akivel ment.

Mit számít a társaság? Nem ők ismerkednek helyetted, neked kell. Ha te nem vagy érdekes, tök mindegy milyen társasággal vagy.

ha viszont vonzó és érdekes vagy, akkor tök egyedül is tudsz ismerkedni.

Én pont ugyanúgy vagyok mint a 7-es hozzászóló.

Egész életemben barátok, haverok, ismerősök vettek körül, de én sose voltam igazán érdekes, főleg nem "random" arcok számára. A csajok számára meg főleg nem. Haverok (nem mind) simán odamentek, vegyültek, új embereket ismertek meg, én nem. Én maximum csapódtam hozzájuk, ha volt valami közös program az újonnan megismert emberekkel, akkor én csak olyan "mellékes" emberként, haverok révén mentem el ezekre. Csak, kifejezetten engem soha nem hívott senki.

Egyébként azért nálam is volt olyan, hogy csak úgy tudtam random emberekkel spanolni. De ez ritka. Megfelelő állapot, és időzítés szükséges hozzá. Mondjuk általában mindig a "fura" emberekkel találtam meg a közös hangot, sose mondjuk a jó csajokkal vagy csak úgy a bármilyen csajokkal...