Normális ha egy idő után beletörődik az ember az egyedüllétbe?

3 éve beletörődtem és véglegesen feladtam a dolgot. Szar érzés nagyon, de nem tudok mit tenni ellene. Nem vagyok kövér, se alacsony, se kifejezetten ocsmány, csórónak se nagyon mondanám magam stb. mégsem érdeklek senkit. Régebben azért mindig kaptam jelzést, jelzéseket (igaz olyan nőktől általában akik nem mozgattak meg), hogy szabad a pálya, merjek kezdeményezni, sőt még nálam is akadt aki kezdeményezett, de mostmár évek óta senki. Se egy mosoly, se egy szemezés, semmi.

Régebben volt egy barátnőm, aki pont hasonló helyzetben toppant az életembe, de már ebben sem reménykedem. Igazából azt érzem, hogy így szarabb, mintha valaki soha nem tapasztalja meg ezeket a dolgokat, mert hiába próbálom elengedni és nem foglalkozni vele, az agyamban mindig ott motoszkál az érzés, hogy ugyan akkor mi a francért csinálok bármit is? Hiszen családom nem lesz, barátnőm nem lesz, semmilyen kapcsolatom nem lesz, mindent csak magamnak és magamért csinálok, nincs kivel megosztani se az érzéseim, se a gondolataim se az otthonom, se az életem. Nincs kivel megélni a szexualitást és nem lesz kivel megöregedni.

Pedig én nem vágytam sokra, az exemmel simán leéltem volna az életem és nem akartam "többet" nála, nem akartam "kiélni" magam, nem akartam minél több csajt megdugni, nekem mégsem jut senki és semmi. Kißaszott igazságtalan és fos érzés, de persze a megmondóemberek szerint minden csa kaz én hibám. Hát persze, hát persze...

"Evekig? Bevetel nelkul?"

Bizony. Ugyanezt csináltam. Majdnem 2 évig nem dolgoztam, hanem a megtakarításomból éltem, mert tanultam.

"hanem élnétek az életeteket, akkor bármi történhet."

Aztán mégis mi történhetne? Nem derült ki az eddigiekből, hogy minimum láthatatlanok vagyunk, rosszabb esetben taszítóak? Ennek fényében várjuk az ötleteid, hogy elutasításon kívül mik jönnek még szóba. Mondjuk nálam az sem, én a nő hozzászóló vagyok az első oldalról, nem nyomulok nyíltan, amikor a nonverbális jelekből teljesen egyértelmű, hogy nem vevők rám, szóval számomra marad a sima levegőnek nézettség vagy hogy enyhén viszolyognak tőlem.

Utálom a tömeget.

Szeretem a nyugalt a pénzemet is szeretem.

Minek kéne egy barátnő?

44-es: ugyanez. Kétféle reakció van az irányomban: az egyik, hogy nincs reakció, észre sem vesznek, leszarnak, láthatatlan vagyok - ez a jobbik esete, a másik, hogy egyensen undort éreznek, látom a fintort az arcukon, tehát messzire elkerülnek.

Mondjuk utóbbit ki lehet használni, ha pl. nincs üres hely a kocsmában mondjuk az asztalnál, padnál, pultnál, mert sokan inkább otthagynak mindent csak ne kelljen egy levegőt szívniuk velem.