Miért nem szeretnek ismerkedni a nők?

Miért is lett lepontozva a #8-as válaszom?

Hát nem arról van szó, hogy a sok pasi közül a nők kiválasztják a legjobbat maguknak azon az alapon, hogy "mindig a nő választ?" :D

Ezen az alapon én is csak ki lettem választva, amikor összejött velem egy csaj, mert én voltam a legjobb választás.

Most azt fogjátok hinni, ez ilyen "doom and gloom" lesz, de nem annak szánom. Úgy veszem, hogy aki ezt olvassa, az a kivétel, és lehet, hogy sok férfi is pont így érez a nőkkel kapcsolatban.

Nincs kivel ismerkedni, de nem mennyiségre, hanem minőségre. Én is azt érzem, hogy a férfiak jobban akarnak ismerkedni, de pont emiatt van egy ilyen erőlködés érzete. Mintha nekik kéne "egy csaj", és igazából mindegy, melyik. Én szeretnék valakinek az lenni, akire ha ránéz, akkor elolvad, és meg tudunk egymásban bízni, legjobb barátok vagyunk, egyfolytában nevetünk.

Tegnap hasonló kérdéshez válaszoltam, és közben leálltam bőgni, mert nekem ez nem lesz meg soha, és most is bőgök, mint egy szerencsétlenség. Nem gyűlöletből mondom, hogy lehetetlen normális kapcsolatot kialakítani, hanem szomorúan. A családom, a barátaim szeretnek, szeretem a munkámat, van pénzem, a párkapcsolat az, ami hiányzik, de olyan, amilyen lehetne, olyan nem kell. Nem akarok azon keseregni, hogy a párom nőket néz meg, izgulni, hogy milyen beteg pornót néz, kombinálni, hogy akikkel barátkozik, nem viszik-e rosszba. Hogy szeret-e valójában, vagy csak addig használgat, amíg nem jön egy kápráztatóan gyönyörű nő. Apukám mindig azt mondta anyukámnak a szemébe, és a háta mögött másoknak, hogy anyum a legszebb nő. És olyan szerelmes fejjel mondta, hogy bárki elhitte neki, hogy tényleg őt látja a legszebbnek. Ma meg mindenki racionális, és el kell fogadni, hogy ha a szerelmed elmagyarázza neked, hogy hát vannak nálad szebb nők, tessék, mutatom, kik szebbek nálad.

Olyan, mintha az emberek nem is szerelmesek akarnának lenni a kapcsolatban, hanem kell nekik valaki, akivel folyamat vitatkozhatnak. Eskü pár éve azt látom, hogy a legtöbb ember olyan viszonyban él a párjával, mintha testvérek lennének, de a legrosszabb testvérek. Azok, akik folyamat idegesítik egymást és kiakadnak, ha a világ nem egyformán bánik velük.

És lehet, hogy az embereknek nőttek az elvárásaik, de azokban a dolgokban, amik hosszútávon számítanak, nem. Engem halálra idegesít ez a nő-férfi ellentét, mert nincs. Nem létezik. De egy csomó ember ebben nőtt fel, és "férfiként" meg "nőként" nyilatkozik magáról, nem pedig egyénként. Így persze ugye nem kell személyiségfejlődés, hisz ha minden nő/férfi olyan, mint én, akkor ez nemi adottság. Akkor lehet tovább szenvedni.

Előbb mondja el az ember a legféltettebb titkait itt másoknak, mint annak, akivel szexel. Olyan, mintha az tudná rólad a legkevesebbet, aki nyalogatja a nemi szervedet. Mintha csak azért léteznének kapcsolatok, hogy legyen állandó szex, és mert anyámék nyaggatnak az unoka miatt/bzinak néznek.

Elméletben szívesen ismerkednék, de a gyakorlat elveszi a kedvem. A gyakorlat nagyon "temus".

"Aki meg esetleg szexmániásabb, az tudja, hogy nyert ügye van, és nagy eséllyel megkapja azt egy éjszakára, akit kinéz magának, elég jeleket küldenie, nem kell effektíve ismerkedni."

Kivéve, ha ronda, mint én. Mindig csak szexre utaztam (volna), már rég nem számít az sem, ha nős az adott férfi, de hiába...