Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Az eddigi tapasztalataim alapján húztam meg határokat/alakítottam ki egy gondolkodást ismerkedés során? Túl szigorú lennék vagy valósak ezek a dolgok?
Főleg férfiak véleménye érdekelne. Fiatal lány vagyok, tudom erre majd azt mondják, hogy ha minimum átlagos vagy akkor sorban állnak érted.
Szoktak megnézni férfiak, egyáltalán nem vagyok csúnya, de ez az állítás több szempontból sem állja meg a helyét. Jelenleg nem is mozgok annyit emberek között (bár igyekszem), nem kontaktolok napi szinten férfiakkal, tehát így eleve nehezebb, mindegy nem is ez a lényeg.
Elég sok csalódás ért, sok volt a beteljesületlen dolog, de azt gondolom sokat tudtam belőle tanulni/tapasztalni és eléggé leegyszerűsödött a gondolkodásmódom az ismerkedést illetően. Érdekelne, hogy a férfiak (akik a másik oldalon vannak) korrektnek tartják-e, valósak-e ezek a dolgok szerintetek?
-egy férfi ha kap némi pozitív megerősítést, mosolyog rá a lány/nő, nézi, szemeznek, és kifejezi a lány/nő a szimpátiát akkor ha szabad és akar valamit, lépni fog (nem a szociális fóbiásokra, incelekre, -1000-res önbizalomra gondolok, átlag emberekre)
-ha egyértelműen tudod, hogy bejössz valakinek, akár nagyon-nagyon bejössz a pasinak, ha ennek ellenére nem lép, akkor vagy foglalt vagy nincs túl valakin, ritka esetekben lehet más visszatartó ok (pl.: hatalmas távolság), de ha nagyon odavan érted, siman lehez, hogy az se fogja érdekelni.
-a direktbe kezdeményezést nem szeretik a férfiak. Javítom, mert biztos vannak többen akik igen, de aki úgyis akar valamit, az fog lépni, illetve van egy nagy hányada a pasiknak, akiket ez igenis zavarni fog, még ha be se vallja.
-ha valakivel nem jön össze valami, nem lép pedig látod, hogy szimpi vagy/tetszel (nőként) felesleges rajta gondolkodni miért, mert 1-úgyse fogsz rájönni, 2-nem változtat a dolgokon.
-a nők túlgondolják a külső kérdését abban a tekintetben, hogy persze mindenkinek más az ízlése, de a legtöbb férfit nem érdekli a smink, köröm, tökéletesre szalkásított test és társai, legyen az ember ápolt, egészséges, lehetőleg boldog/vidám és kedves és ha ezek megvannak onnantól már csak a részletek jönnek, de nem annyira számítanak.
-ha nem tesz semmit/nem próbálja meg (ha adottak a körülmények) egyszerűen nem kell eléggé.
Tudom, ez így egy nagyon nagy leegyszerűsítés és az élet ennél sokkal összetettebb tud lenni, de érdekelne, hogy a másik oldal mit gondol ezekről.
válasza: válasza:
válasza:Nos, én pont most jövök egy kemény 1,5 hónapos ismerkedéses fázisból, ami olyan mély érzéseket váltott ki belőlem, hogy magamra se ismertem és szerintem mások évek alatt nem élik ezt át a párkapcsolatukban. Persze lehet van benne kis költői túlzás és 2 hét után máshogy látom majd, de egyelőre így érzem.
Szerintem nagyjából jól összeszedted, én mégis a külső dologra reagálnék. Nálam pl. pont az volt a probléma, hogy volt valami vonzalom féleség, mert nem volt csúnya a nő, belsőre meg egyenesen tökéletes volt és olyan kisugárzása volt, hogy úgy érzem, sose fogok ilyet találni, mármint hogy én is bejövök neki. Viszont egyszerűen nem tudtam elhesegetni a gondolatot, hogy valami nincs meg a külsőben, aminek meg kellene lennie, hogy olyan nagy vágyat érezzek iránta, hogy ne csak a belső miatt akarjam folytatni. Ez nagyon nehéz kérdés, mert van, aki azt mondja, ha amúgy csinos a nő és belsőre tökéletes, akkor hülye az illető, hogy még agyal, le kell csapni rá, aztán később majd jönnek az érzelmek. Nos, akármennyire is fájt ez nekem, egyszerűen nem éreztem úgy, hogy meglenne az a valami amikor ránézek, hogy ő most elvarázsolt és ő kell nekem. Persze az az érzés se volt meg bennem, hogy nem vonzódom hozzá és nem szeretnék vele lenni, de mivel ez a két ellentétes érzés nagyon jelen volt, ezért úgy gondoltam, hogy ez így nem jó, nem normális. Így a belső hangra hallgatva megléptem és még ha fáj is, szakítottam. Lehet, hogy később kiderül, barom voltam, de már mindegy.
Szóval szerintem a külső valamilyen szinten számít, de pl nekem nem fontos, hogy top 10-es testű legyen. Viszont annak valaminek, ha egyben ránézek, meg kell lennie, amitől azt érzem, hogy ő kell nekem. Nehéz ezt megfogalmazni egyébént.
#4 ez teljesen korrekt szerintem, nem is erre gondoltam. Szerintem itt nem is feltétlen csak a külsővel lehetett a gond, hanem azzal a "valamivel" ami nem csak és kizárólag külső függvénye, egyszerűen vannak akikhez jobban vonzódunk, mint másokhoz. De a bottom line itt is ugyanaz: nem kellett eléggé:D mindegy, hogy miért és ez nem jelenti, hogy nem volt szép vagy jó, nem mozgatott meg, van ilyen.
Van pl.: egy nagyon jó ellenkező nemű barátom. Nagyon szeretem, mint embert (nem teljesen ugyanaz, mint a te eseted), okos, humoros stb stb. Nem is mondanám, hogy rossz pasi, sok csajnak bejön. Sokan kérdezték miért nem akarok tőle többet, egyszerűen nem mozgat meg szexuálisan. Én se őt. Illetve párnak se őt választanám, de ettől még egy jó ember, jó pasi, csak belőlem semmi többet nem vált ki. Van ilyen, ezért szép ez a dolog.
Mert olyan is volt akire külsőre nem mondtam volna, hogy kifejezetten tetszik, inkább olyan semleges, de volt az emberben magában valami amitől olyan vonzónak találtam, hogy alig tudtam uralkodni magamon:D
Én a külsőségek alatt inkább arra gondolok, hogy szerintem mi nők (bár én abszolút nem vagyok ez a típus, egyre kevésbé érdekelnek bizonyos dolgok) sokszor túlgondoljuk mire vágyik a másik nem. Ezért van az, hogy sokan akkor is diétáznak ha adott esetben teljesen normális a testalkatuk. Teljesen le akarnak szálkásodni, lapos akár kockát hasat akarnak, amikor a női test nem erre lett kitalálva eredetileg, nem véletlen, hogy keveseknek van és a visszajelzések alapján kevés pasi mondaná azt, hogy az "must have".
Ugyanígy a többi testi "hiba" ami lehet nem annyira esztétikus, de a legtöbbeket (persze ízlések és pofonok) nem annyira érdekli, mint a narancsbőr (persze nem arra gondolok ha valaki el van hízva, hanem átlagos sőt sokszor kifejezetten vékony nőknek is van), egy kicsit lógó mell és társai. És akkor még jön az, hogy sokan ezért sminkelik erősen magukat, pilláztatnak, műköröm, adott esetben szépészeti beavatkozások stb stb, mert azt gondolják az kell. És biztos van az a réteg akinek bejönnek a mű nők, de egyre inkább azt tapasztalom, hogy a 95%-nak nagyon nem.
válasza:#5
4-es vagyok. Igazad van, jól látod a helyzetet. Ha megvan az a vonzalom, amitől úgy érzed, megbolondulsz és vele akarsz lenni, akkor nem fog számítani, hogy narancsbőrös vagy hogy lóg a melle. Ezek csak akkor számítanak, hogy ha szexpartnert keres az ember, nulla érzelemmel. Én sajnos elég nagy megállíthatatlan hintába ültettem bele magunkat, amiből most kiugrottam és bár én léptem ezt meg, ettől még szar érzés, de nagyon.
Rengeteget olvastam ezzel kapcsolatban és nagyon sok helyen azt látom, hogy azt a nagy szexuális vágyat, vonzódást feladják a biztosért, mert inkább szeretnék magukat biztonságban érezni egy olyan személy mellett, akinél hiányzik az a valami, de legalább a belső értékek és hasonlóságok miatt kiegyensúlyozott életet élhetnek. Én valahogy ezt nem tudom megtenni, pedig lehet ez lenne a jó megoldás. És valahol irigylem ezeket az embereket, akik ezt meg tudják lépni.
válasza:#5
Annyira jól látod. Bár minden nő hasonlóan gondolkodna. Agykukit kapok mikor valamelyik teljesen jó alakú nő ismerősöm hisztizik, hogy fogynia kell, mert van rajta 0,0001 deka felesleg XD Vagy mikor az alapból szép arcú nő, aki eddig sose festette magát, elkezd sminkelni... Minek?? Műköröm is olyan, hogy lehet szép és ízléses, de teljesen felesleges. Amúgy ide tartozik az öltözködés is. Szerintem nem sokan várjuk el a nőktől, hogy magassarkút hordjanak ami amúgy nagyon nem tesz jót...
válasza:#7
Ez mind a média és az online világ miatt van. Szerintem az online ismerkedés is egy katasztrófa, de hát alkalmazkodni kell, mert manapság mindenki ott nyomja. Facebookon, instán mindenki látja a boldog párkapcsolatokat, a kirakatot, de közben az egész egy nagy kamu. Nulla őszinteség, megcsalások, hazugságok tömkelege. Online ismerkedésnél is olyan elvárásokat állítunk fel a másikkal szemben, hogy az valami hihetetlen. Ha kék a szemed, az a baj, ha rövidebb a hajad fél centivel, az a baj. Pipálgatja mindenki, hogy mi tetszik és mi nem tetszik a másikban és azért, mert megteheti, hisz ha valami már nem egyezik, akkor eldobja és megy tovább, mivel van még 50 párja tinderen, az egyik csak jó lesz alapon. Első randin ha túl rámenős vagy, akkor az se jó, de ha tényleg meg akarod ismerni és nem vagy elég rámenős, az se jó, mert akkor holnap már mással találkozik az illető. Persze tisztelet a kivételnek, mert vannak kivételek, csak rohadt kicsit az esélye, hogy pont egy helyen vagytok.
válasza:#8
Ez bizony így van sajnos. Másik amit utálok az a játszmázás, taktikázás. Konkrétan mindennel. Miért kell? Miért nem adja mindenki magát, őszintén, mindenféle játszmázás, megjátszás, taktikázás és hasonló marhaságok nélkül? Ha valakivel összejön az ember, előbb-utóbb úgyis kiderül minden.
Azt azért hozzá kell tennem a női nem védelmében, hogy az általános iskola meg a középiskola ilyen szempontból nagyon oda tudnak vágni.
Én általanosban pl.: elég sok bántást kaptam 1-2 fiútól, mert kicsi duci lány voltam (semmi vészes) ráadádul versenyszerűen sportoltam, és mégis betaláltak nehány olyan megjegyzéssel ami a későbbi önbizalmam eléggé tönkrevágta.
Hasonlóképp a gimi, ahol a fiúk többnyire a nagyon vékony lányokat szeretik, barátkoznak velük, stb, akik idősebbnek néznek ki, akik erősen sminkelnek, akik kirakják az árut stb. A többi lányt sokszor figyelmen kívül hagyták. Nekem meg a baba arcom akkor még hátrány volt és nekem speciel az öregedés kifejezetten jót tett, de nem voltam népszerű a fiúk körében. És amikor többször is előfordult, hogy láttam hogy tetszem x srác ak, de aztán mást valasztott vagy egy másik esetben szimplán nem lépett és társai, azok nagyon tönkrevágták az önbizalmam. Összeadva az általános iskolás élményekkel, elhittem, hogy én senkinek nem tetszhetek aki nekem is, és nem értettem akkoriban (kicsit csúnyán fogalmazva) hogy a nálam sokkal csúnyább lányoknak miért van barátja.
Aztán persze idősödtem, többet tapasztaltam, a baba arc most már inkább előny mintsem hátrány, a 20as éveikben sokszor mást keresnek már az emberek mint 10-en éve és más dolgok fontosak, más az általános ízlés is, én is fejlődtem külsőleg-belsőleg, sokkal szebb lettem, mint gimiben voltam vagy egyetem elején. Kb. 1,5 éve éreztem azt először, hogy beértem. De ebben rengeteg munka van, minden szempontból, hogy a régi rossz tapasztalatokból, beteljesülrtlen dolgokból "kigyógyuljak". És tudom, hogy sok más hasonló korú lány is így van, hogy azért ezek a korai negatív élmények nagyon meghatározóak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!