Mivan, ha arra születtem, hogy egyedül maradjak.? Mikor fogom elengedni őt? Kicsit hosszú lesz, de örülnék, ha elolvasnád.

Nem az első és nem az utolsó hasonló történet az emberiségnél.

Miközben részletek és emberek különbözőek, amiktől nehezen lehet erre-ezekre rövid egyszerű választ írni, miközben ahhoz még sok részlet is hiányozna... amúgy írtam üzenetet

Nem születtél magányra. Csak eddig nem volt szerencséd.

Fokozatosan tudod elengedni.

Ebben esetleg tudok segíteni.

Keress bátran.

Azt tudatosítsd magadban, hogy nem létezik olyan, hogy "igazi". Tényleg nem! Hozzánk illő, hozzánk való emberek léteznek, és optimális esetben több ilyen emberrel is találkozunk az életünk során. Nem lesz még egy olyan ember nyilván, akit UGYANÍGY fogsz szeretni, aki UGYANÍGY fog tetszeni. Olyanok lesznek majd, akiket ugyanannyira szeretsz, és ugyanannyira tetszenek, csak más módon. Hidd el, hogy így lesz, de ezt csak tapasztalatok nyomán lehet igazán belátni. Én is voltam így huszonévesen. Amikor elvesztettem valakit, akit nagyon szerettem (nem halál, "csak" szakítás), el sem tudtam képzelni, jöhet még más, akivel el tudom képzelni. De jött, jöttek, nem is egy. Nyilván nem ugyanaz a vonzalom volt. De ugyanannyira erős, csak más módon.

Az pedig az egész további életedre vonatkozó jó tanács, hogy soha ne egy, vagy több másik embertől tedd függővé a saját boldogságodat. Ne másoktól várd azt, hanem saját magadtól. Rossz úton jár az, aki egy párkapcsolattól várja, hogy boldoggá tegye. Teljesebbé teszi nyilván az életed, de először neked kell boldoggá válnod önmagadban. Építs magad köré egy teljes életet, amiben egyedül is jól érzed magad. Ebbe a térbe lehet aztán "hívni", várni másokat. Én azt gondolom, akkor válik valaki alkalmassá egy kiegyensúlyozott, "boldog" párkapcsolat kialakítására, ha az illető már jól érzi magát a bőrében egyedül is. Ennek a módja pedig: - egészséges életmód, - inspiráló, de megvalósítható életcélok, - olyan hobbik, amik feltöltenek, - folyamatos tanulás, fejlődés, - egészséges önbecsülés.