Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit csinálok rosszul társkeresésnél?
Sokat gondolkodtam rajta, hogy kiírjam e a kérdést, de így másfél év intenzív próbálkozás után kiírom.
27 éves vagyok, eddig egy komoly kapcsolatom volt, ami már több, mint 3 éve véget ért, ebből az utóbbi másfél évet intenzív próbálkozással töltöttem. Nem járok sehova szórakozni, a középiskolai, egyetemi barátok eltűntek, konkrétan szétszéledtünk az országban, így nincs kivel járnom szórakozni, ahol lenne lehetőségem ismerkedni. Marad az internet.
Jelenleg 3 társkeresőn vagyok fent, ha véletlen el is jutok valakivel beszélgetésig akár telefonálásig, valahogy soha nem jutunk el találkozásig.
A másik probléma, hogy a legtöbbel, akivel kialakulhatna beszélgetés a társkeresőben, nem válaszolnak az üzenetemre (nem értem, hogy akkor miért kedvelt), soha nem sablonos szöveget írok, bár azt vettem észre, hogy mindegy mivel kezdek, mert aki akar úgyis válaszol, aki nem, annak bármit írhatok akkor se fog.
Nem a szüleimmel élek, dolgozok, van autóm, bár tény, hogy nem vagyok gazdag, de szegény sem.
Biztos vagyok benne, hogy másnak is van ilyen problémája, arra lennék kíváncsi, hogy másnak hogy sikerült ebből kitörnie?
#10 Már az ismerkedéshez sem hajlandó felemelni úgy igazán a hátsóját a képernyő elől, de majd később még pl Honoluluig is el fog utazni azért, ha véletlenül pont ott találja meg az igazit, az x milliárd ember közül, az internet segítségével. Értem! Logikus, csak egyáltalán nem tudok hinni az ilyesmiben, mert, ha véletlenül mégsem sikerül a projekt, akkor csak el lesz égetve egy csomó pénz, idő, energia és normális párkapcs meg még a kanyarban sem lesz. A biológiai óra meg csak egyre vészesebben ketyeg.., ketyeg...
Egyébként meg tényleg ramaty a hazai helyzet ismerkedési szempontból, de azért az, hogy csak a net maradna erre a célra, egy bizonyos életkor után, az azért egy kicsit erős túlzás. Szerintem az atomizáltság ellen az internet sem lesz orvosság.
De ettől függetlenül persze hajrá, csináljátok, egyikőtöknek másikótoknak még szerencséje is lehet így, ezzel a módszerrel is.
Van egy "mami", a szembe szomszédomban. Özvegy, 70 fele, ki sem mozdul a településről és az idén összejött egy itteni fószerrel. 5 perc bicajozásra(!) laknak egymástól. Furcsa, hogy nekik megy, a digit generáció meg csak nyavalyog.
Szóvak, szerintem meg csak kollektíve le kellene függni erről a digit magamutogatós bohóckodásról és máris több lenne az öröm és bódogság. :-)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!