Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Önbizalomhiány lenne még mindig? Magamra veszek rögtön dolgokat?
Huszonéves lány vagyok és kiskamaszként, kamaszként, de még egyetem elején sem voltam népszerű a fiúknál. Nem voltam csúnya, de nem voltam az a lány akiért odavannak a fiúk. Általánosban azért piszkáltak is, nem olyan durván, de megmaradt. Kimaradt nekem a tiniszerelem és persze történtek dolgok gimnazista koromban, amik meglehetősen aláásták az önbizalmam. Volt időszak amikor tényleg önmagamhoz képest is rosszul néztem ki. Meghíztam.
Az utóbbi kb. 1,5 évben sokat változtam főleg mentálisan. Rendbe jött az életem nagyrészt, ami sokat dobott a mentális és fizikai állapotomon is. Nem mondom, hogy tökéletes lennék, de szerintem sokkal jobban nézek ki, fogytam is azóta, szebbnek is látom magam, boldogabb is vagyok stb. Nem tökéletes, vannak nehézségek, de összességében minden oké. Fejlesztem is magam folyamatosan. Plusz szerintem nekem az öregedés jól áll (24 vagyok), mert nagyon fiatalnak nézek ki még így is (ha azt mondom 16, bárki elhiszi).
Viszont tal mégsem sikerült mindenen túllendülni. Ebben a 1,5 évben folyamatosan azt látom, hogy egyre többeknek tetszem, egyre több pozitív visszacsatolást kapok, egyre több elismerő tekintetet, próbálkozást. És őszintén jól esik, de nem is tudok hirtelen ezzel mit kezdeni, mert nem vagyok hozzászokva😅
És itt jön a kérdés lényege (csak gondoltam kell némi kontextus): nem olyan rég megismerkedtem egy sráccal egy társaságban. Egyértelműen tetszettem neki. Érdeklődött, hogy szingli vagyok-e, kedves volt, aranyos, udvarias. Flörtöltünk, egyszer csókolóztunk is. Az egyik barátomtól kontaktot is kért. Viszont azóta sem vette fel velem a kapcsolatot sehol.
Őszintén, tudom, hogy van ilyen és, hogy az ember életében sok minden lehet ami miatt nem teszi meg a lépést. Azt is tudom, hogy ha valaki meg akar keresni/el akar érni akkor fog.
Mégis állatira magamra tudom ezt venni. Az első gondolatom, hogy biztos nem tetszem neki eléggé, nem tart elég jónak stb. Még akkor is ha a tapasztaltak mást mutatnak, de ha nem keres akkor mégis csak arra jutok, hogy nem voltam elég érdekes/szép/jó neki.
Kérdés? Ez még a régi rossz tapasztalatok, rossz énkép maradéka? És ha igen hogyan tudnék rajta változtatni, leküzdeni? (Volt, akit talán emiatt üldöztem el tudat alatt). Hogyan ne vegyek magamra mindent?
válasza:Ferfikent ez az elet velejárója, mindenfele hulye indokkal elutasitanak minket es beghostolnak, ignoralnak , akkor is ha utana megbanjak.
Szerintem teljesen normalis, hogy bánt téged, nyilvan amikor sorra kapod majd ( de remeljuk nem fogod ) , akkor megszokod es jobban ignoralni fogod, de alapvetoen undorito amikor pl. a te esetedben nem birja elmondani amit akar.
De egyebkent valoszinuleg nem jottel be neki, csak le akart fekudni veled. A kedvesseg es a csok es a viselkedese nem jelenti azt, hogy komolyan erdeklodne. Gyakori forditva is, hogy siman lesmarolnak a nok es meg azt is eljatszak hogy szeretnek, de kozbe csak azt akarjak, hogy egy ejjszakara szeressd oket es lefekudj veluk. . . Ez sajnos ilyen.
#1 egyáltalán nem volt nyomulós, nem az volt, hogy egyértelműen szexre hajt (persze lehet, hogy ez csak a beetetés passz), de még cukkoltam is kicsit valamivel és az volt a válasz, hogy nem megy tovább.
Én csak azt nem értem minek kell akkor elérhetőséget elkérni?😃 vagy ha elkéri, miért nem keres? Hol ebbe a logika?
Amúgy igen, kicsit rosszul esik, mert mint írtam rögtön az jut eszembe, hogy biztos én nem vagyok elég jó. És a "poén" az egészben, hogy én (sem?) voltam oda a srácért, de adtam volna egy esélyt a dolognak meglátjuk mi lesz alapon.
válasza:Szia! Átérzem a helyzeted, vagy hát kerültem hasonló helyzetbe. Igazából belegondolva mindkét oldalon...
Volt egy srác, aki elhívott randizni és jól sült el a randi, nagy lelkesen kért is második talit, aztán 2 nap múlva eltűnt és negyednapra kinyögte, hogy meggondolta magát. Eléggé rosszul esett, és nagyon megalázva éreztem magam, főleg, hogy én nekem nem kifejezetten tetszett (jófejnek tartottam és igazából a barátja nagyon szívesen lettem volna, csak hát így ugye nem jött össze az sem), vagy hát nem feltétlenül akartam volna kapcsolatot, de szárnypróbálgatásnak jó lett volna. Ez kicsit visszavetette az önbizalmamat, pedig igazából van ilyen.
Voltam már a másik oldalon is, igazából az elején nagyon tetszett a srác, de aztán egyre inkább elvette a kedvet magától, mint lehetséges pártól és én szép lassan tünedeztem el, amit nagyon sajnáltam, de muszáj volt megtennem azért, hogy én érezzem jól magam.
Szerintem van ilyen, hogy az ember meggondolja magát, és nem feltétlenül a másik hibája, hogy nem elég jó vagy nem elég szép. Nekem pl a sráccal, akit én offoltam, az volt a baj, hogy nagyon spirituális volt, de annyira, hogy az nekem nem fért bele. És ez nem minősíti őt, egyszerűen csak tudtam, hogy nem működnénk együtt.ó
Sajnos az a baj, hogy természetes dolog meggondolni magad, csak hát szép lenne, ha mellé lenne elég bátorsága az embernek megmondani az igazat, hogy mégsem.
Sajnálom a helyzeted, sajnos tényleg vannak nem logikus emberek, és ilyenkor nem szabad ebbe belemenni, hogy logikát keresünk. Nálam 2 ilyen fiú volt, ahol totál úgy tűnt, hogy tetszem nekik, aztán random kibukott, hogy mégsem, vagy hát már nem vagy nem tudom... szóval ez ilyen sajna.
válasza:Figyelj, nem kell nekünk megmondani hogy hol benne a logika, hisz ahogy te is írtad, ez az igazság, hogy Nem tudjuk. Nem tudjuk mi van vele, nem is kell mindent tudnod az életben és nem is fogsz mindent tudni egy ismeretlen emberről. Ha nem keres, majd idővel elfelejted.
Szerintem ez természetes, hogy rosszul esik neked, ha szimpatikus volt neked. Nem kell mindig minden áron azért küzdeni, hogy ne legyenek érzéseink, mert ez természetes részünk. Meg kell tanulni elfogadni őket, megvizsgálni őket, hagyni hogy jelen legyenek, és ami fontos észrevenni ha túlságosan ragaszkodunk valamihez, mondjuk évekig, mert az már kóros. De az, hogy bánt egy kicsit, ha egy szimpatikus srác nem keres, normális.
Szerintem nem kell semmi extrát tenned, mint hogy nyitott vagy, ismerkedsz, azt teszed ami jól esik, figyelsz az ösztöneidre.
Amiről nem írtál, azok a családi szociális, viselkedési minták, nyilván onnan lehetnek elakadások egy emberben (nem mondom, hogy benned van, de lehetnek), ezek nem fognak csak úgy magától fiatal felnőttkorban elmúlni, azért mert "felnőttél". Lehet velük foglalkozni, ha elviselhetetlenül rossznak érzel valamit, vagy elfogadni, együtt élni a hozadékokkal. Ahogy te érzed.
Köszönöm a normális válaszokat!
Egyébként szeretnék majd egyszer elmenni pszichológushoz, mert érdekel, már csak önismeret miatt is, meg szerintem csak használni tud egy jó szakember, de jelenleg nem tehetem meg.
Nem is feltétlen az bánt, hogy Ő nem keresett meg (persze kicsit az is), hanem hogy ő sem. Hiába nézek ki sokkal jobban, mint pár éve, igazából teljesen mindegy hogyan nézek ki, bennem ez mindig azt hozza fel, hogy biztos nem vagyok elég szép/elég jó, utólag rájött vagy valami és ezért. Volt már korábban hasonló, ahol tudom az eszemmel (hiszen megmondta az illető, hogy nagyon tetszem neki külsőre, meg le se tudta tagadni), hogy nem ez volt a probléma, sőt nem is velem volt, de akkor sem hittem el.
A családi mintákról rengeteget lehetne írni:D én is szoktam ezen gondolkozni. Röviden annyi, hogy a szüleim kapcsolata (már amit én láttam, fiatalabb korukban elmondásuk szerint jó volt) közel sem ideális és nem olyan amit én magamnak kívánnék.
Apukám emlékeim szerint sosem értékelte anyukámat eléggé se külsőleg, se úgy amúgy, pedig egy szép nő és jól tartja magát, igényes. Anyukámnak sokszor kellett egyedül megoldani dolgokat, mert apámat nem érdekelte. Velem mind a ketten sokat foglalkoztak, kaptam figyelmet, szeretetet, de én nem láttam, hogy apukám a tenyerén hordozná anyum. Közben meg tudom, hogy amúgy sokkal többet érdemelt volna attól amit kapott. Én is olyan kapcsolatra vágyom ahol egészséges keretek között de a tenyerén hordoz a másik és akinek ezt viszonozhatom, kb. egálban.
Aztán ők el is valtak, de akkor már gimis voltam.
válasza:a pszichológus egyébként szerintem mindig hasznos, bár nem old meg mindent rögtön, főleg, hogy ott is időbe telik megtalálni az olyan pszichológust, akivel egy húron pendültök - csakúgy, mint párt találni.:D
Annyira átérzem a helyzeted!! Valószínűleg nem vagy olyan környezetben, ahol túl sok emberrel tudnál ismerkedni?
Ez is igaz, jelenleg nem nagyon mozgok olyan körökben ahol lehetne.
És itt jön az, hogy látom ahogy jövök-megyek, hogy sokaknak tetszem relatíve, legalábbis annyira hogy néznek, szemeznek, mosolyognak, megnéznek de sokszor csak "elsuhanunk" egymás mellett a világban.
Pl.: múltkor találkoztam egy barátnőmmel, ültünk egy étterem teraszán és beszélgettünk. Közben nézelődtem, néztem az utcát az embereket és kiszúrtam, hogy a szemközti étterem teraszán ült egy helyes srác egy (gondolom) barátjával, hasonlóan mint mi. És oda-oda tévedt a szemem, őszintén tetszett. Ő csak akkor vett már észre amikor mi felálltunk, hogy megyünk tovább máshova. Láttam, hogy észrevesz és megnéz. Szóval nem gondolnám, hogy annyira csúnya vagyok, őszintén (nyilván nem egy modell), de ilyen helyzetekből sose lesz semmi, mert egyszerűen nem lehet.
Ha eljárok barátokkal pl.: beülni valahova meginni valamit, én tökre örülnék ha összehozna az élet egy rendes, szimpi sráccal de szerintem nem annyira vevők arra az emberek, hogy ismeretlenekkel random elkezdjenek beszélgetésbe elegyedni. Pedig én tök nyitott vagyok, csak nem nagyon van olyan társaságom:/
És éppen ezért, mivel nincs sok lehetőség minden ilyen be nem teljesült dolgot nagyon a szívemre tudok venni.
És felmerül bennem, hogy hát láttam, hogy bejövök neki, mások is látták, meg is jegyezték, akkor mi alapján gondolja meg csak úgy magát? Joga van hozzá mindenkinek hisz én is meggondoltam magam. És szenvedni sem akarok persze. Csak nagyon önbizalomromboló😔
válasza:figyu, szerintem örülj annak, hogy jól nézel ki, de ne erre alapozd azt, hogy lesz-e pasid. Ez nekem mindig kicsit olyan visszás, mármint én személy szerint abba a gondolatörvénybe szoktam beleesni, hogy áh nem nagy a mellem, nem lapos a hasam, nem formás a combom, de közben rájövök, hogy amúgy nem örülnék neki, ha egy srác emiatt kezdene el velem ismerkedni. Szóval oké, a külsővel felkelted mások figyelmét, de a személyiséged fogja megtartani őket, szóval ne tegyél ekkora hangsúlyt a külsődre.:) Így látatlanban gondolom, csinos vagy és jó lehet a kisugárzásod, ezen ne változtasson az, hogy végül nem jött össze valamelyik dolog! De én ennek már nagyon örülnék a helyedben, hogy az utcán összejönnek szemezgetések.
(Egyébként szerintem annak, hogy egy fiú nagyon megnéz, nem feltétlenül kell házasságot jelentenie, mert szerintem mindkét nem hajlamos nézelődni az utcán, de semmi extra)
Egyébként szerintem tényleg nehezebben ismerkednek az emberek random helyeken, pl kocsmában. Buliban meg hát nem tudom, én ott sose akartam nagyon ismerkedni, ha mindketten részegek vagyunk:D
Igazából olyan programra kéne elmenned, ahol KELL beszélgetned ismeretlenekkel. Nem tudom, workshop, társasjáték est, ilyesmik.
Ha tetszik egy srác az utcán, menj oda vmi hülyeséggel, hogy merre megy a busz vagy hasonló.
Nagyon hasonlítasz hozzám egyébként ebben, engem is nagyon feldob egy szemezés, és egy off meg teljesen összetör. Pedig ha külső szemlélővel nézem, teljesen normális mind a kettő.
Már meséltem, hogy nálam is volt ilyen többször, és bár tényleg nagyon önbizalomromboló, igazából arra jutottam, hogy jobb így, mintha belekezdtünk volna egy kapcsolatba és pár hét után dob ki, hogy mégsem.
Mondjuk nálam azt fel lehetett hozni, hogy kicsit fiatalabbak voltak nálam a srácok, és nagyon éretlennek gondoltam őket.
De egyébként a fiúk sokkal később érnek, szóval lehet ilyesmi problémák álltak fent nálad is:D
Nem a külsőt tartom a legfontosabbnak, csak mivel nekem ez a "gyenge pontom" mindig erre lyukadok ki rosszabb pillanataimban, hogy biztos azért. Holott az eszemmel tudom, hogy nem ettől lesz egy embernek kapcsolata.
Utólag tök sokszor ekézem magam, hogy miért nem viselkedtem máshogy, miért nem komolyabban stb ,akkor talán nem így lenne most. De igazából rájövök, hogy ez a néha feltörő erős bizonytalanság kihat a viselkedésemre és sokszor negatívan. Mert nem tudom elhinni, hogy x-nek pl.: elég jó lennék-e.
(Amúgy azért is megéri kiírni a kérdést, mert legalább gondolkozom rajta és kiírom a gondolataimat és talán kicsit vissza is fejtem)
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!