Miért akkora gond, ha valaki férfi létére a szüleinél él 25 felett?

Mennyire 25 felett? Nálunk ez nem volt gond. Egyik barátnőmmel sem volt ez probéma, igaz én "csak" 25 éves koromig éltem a szüleimmel, viszont egy panelben, a saját szobám egy picike lyuk volt. Pedig volt olyan barátnőm is, akinek saját nagy lakása volt, mégsem volt ez kizáró ok. Aztán 26 évesen megismerkedtem egy lánnyal, akivel már igazán komolyabban gondoltuk a dolgokat, pár hónap múlva összeköltöztünk, először bérelt lakásba, aztán lett saját lakás és lassan 20 éve együtt vagyunk.

Szóval, akkoriban ez nekem nem tűnt gondnak abszolút, de igazából 20 év távlatában is óriásit fordult/változott a világ, el tudom képzelni, hogy manapság ez már nagyobb gond lehet esetleg. Meg az sem mindegy, hogy 25 év felett picivel, vagy már 35-40 évesen vagy afelett.

Annyit tudok, hogy 35 feletti mamahoteles férfi ismeröseim közül egyiknek sincs senkije, de azt nem tudom, hogy az összefüggés egyenes arányos e ezzel a ténnyel (mondjuk mindegyik fura személyiség, nehezen tudom elképzelni őket teljesen önálló életre, inkább emiatt nincs barátnőjük).

Az aranyszabály az alábbi:

- Férfiként 21 évesen már nem lakhatsz otthon, menned kell ablérletbe legalább ha akarsz esélyt. Ha otthon laksz, akkor mamahoteles, igénytelen, életképtelen vagy.

- Nőként 35-40 éves korodig is otthon lakhatsz, mert minek fizetnél az albérletért, ahelyett inkább rakd félre azt a pénzt etc.

Ergo, ha férfiként saját lakásra gyűjtesz otthon, akkor kuka vagy, de nőként elfogadott.

Én nemrég szakítottam a barátnőmmel akivel együtt éltem, majd ezután haza költöztem. Jövőre veszek saját lakást, havonta 350-et rakok félre (majdnem dupla ennyi a havi keresetem) és pont lesz*rom a nők véleményét.

Minek menjek albérletbe, azért hogy még +2-3 évet keljen spórolnom a saját lakásomra? Kösz, kihagyom.

Akinek meg így nem kellek, az meg mehet a búsba. A rossebet nem érdekli ezeknek a véleménye. Alkalmit bármikor találok, amit lerendezek valahol.

Ajánlatos egyébként ezeket a gyakoris nőket fenntartással kezelni. A nagyja olyan nő, akire amúgy rá se néznél élőben és ugyanúgy mamahotelesek vagy max egy albérletben tengődnek mint azok akiket oltogatnak. A B verzió meg az, hogy csávók és csak szimplán trollkodnak. Ha a való életben így mennének a dolgok, mint azt ahogy ezek az emberek leírják, a férfiak harmadának nem lenne barátnője. Ha kimész az utcára, akkor viszont látod, hogy ez nem így van. Egy szó mint száz, ne ide gyere tanácsot kérni az ilyen jellegű kérdéseiddel kapcsolatban, mert + véleményt nem fogsz kapni, meg amúgyis kit érdekel ilyen megkeseredett emberek véleménye? :D

Otthon élek pedig van saját lakásom. Az ok egyszerű nem látom értelmét külön költözni tök egyedül... A családi ház baromi nagy igazából nagyrészt kihasználatlan.

Ha lenne valakim vagy csak esélyem arra hogy megismerjek valakit akkor elköltöznék nyilván. De nincs semmi esély, abszolút nem érdeklem a nőket, évek óta semmi közöm nem volt a egyhez sem. Akkor meg minek legyek egyedül az abszolút magányban? Így legalább van két ember akiknek valamilyen szinten fontos vagyok, ha külön mennék ez sem lenne meg. Reggel egyedül mennék melóba, délután hazaérek a tök üres lakásba, majd szintén egyedül lefekszem aludni és ez menne tovább amíg fel nem dobom a talpam. Előbb utóbb nyilván mennem kell, igazából ez pár év múlva esedékes, de őszintén szeretném kihúzni ezt az időt minél jobban. Amúgy a nőket rohadtul nem érdekli hogy xy hol él, mennyit keres, mennyi pénze van stb. Ha alapból nem vagy számukra érdekes még minimálisan sem akkor mindez lényegtelen. Én azt az esélyt sem kapom meg hogy egyáltalán elmondhassam mivel foglalkozom vagy kiderülhessen hogy otthon élek.