Miért tartunk ott, hogy a férfiak egy jelentős része egész egyszerűen alkalmatlan egy kapcsolatra?

Kompletten a társadalmi pszichológiai állapot van lecsúszva, nemtől függetlenül, és ebből adódik a legtöbb gond.

(Érdemes amúgy olyanokkal is ismerkedni, akik nem kis hazánkban születtek, nekem megérte.)

21

A gyermeknek van apja is. Ugyanolyan szülő.

Kedves kerdezo!

Szerintem az lehet a gond, hogy a legtöbb ember “osztó szinten” el, megtörténnek velük a dolgok, nem tudatosan irányítják az életüket, hanem túlságosan érzelem vezereltek. És persze nagyon fontosak az erzelmek, de néha az értelem kedvéért és a magunk védelmében felül kellene tudni kerekedni rajtuk, pl ha valaki olyan kapcsolatban van, ahol a másik tiszteletlen vele, akkor ne az legyen, hogy marad, mert szereti (?), hanem elhagyja, mert tudja, hogy ő többet er ennél.

Azt látom, hogy nagyon sok ember nem alakított határokat, nem húzta meg azokat másokkal szemben. Nem ismerik önmagukat, nem tudjak, mire vágynak, ezáltal kivel alkotnanak jó párost. Szerintem legalább annyira fontos a tudatos parvalasztas (értem ez alatt, hogy az ember tényleg olyannal jöjjön össze, akivel passzol, pl. megbízható, figyelmes, stb., kinek mi a fontos), mint amennyire a fizikai vonzalom, illetve az érzelmi része.

A csonka családos példa pedig nagyon jó, lényegében az összes ismerősöm vagy barátnőm párja/exe aki férfi és csonka családban nőtt fel (jellemzően az anyaval), nagyon el lett kényeztetve, mind onallotlan, kiszolgálást elvaro alak lett.