Akiknek nehezére esik párkapcsolatot találni. Kinek a felelőssége a sikertelenségetek? Ki a hibás?

"Nő vagyok, a sikertelenségem leginkább valaki más hibája (de nem az enyém)"

A felmenőimé. Már a nagyszüleimnek sem kellett volna világra jönniük, egyiknek sem a négyből, de nem lepne meg, ha ez a dédnagyszüleimről is elmondható lett volna és így tovább... Sajnos még szaporodtak is. Mondjuk anyám bátyja már nem tudott, de apám húgának sikerült szintén egy lányt összehoznia, csak ő egy fokkal szerencsésebb, mert a másik oldalról elég jó anyagot kapott.

Hiába jönnek sokan azzal, hogy 18 fölött (felnőttként) az ember már "nem mutogathat" a szüleire, ez bizonyos értelemben ostobaság. Szarból nem lehet várat építeni. Hogy nekik mégis volt párkapcsolatuk? Ja... csak milyen? Egy rakás fos mindegyik kivétel nélkül. És az még egy más világ volt, más, sok téren (pl. külső) alacsonyabb elvárásokkal. Akkor még, ahogy a mellékelt ábra mutatja, labdába rúghatott a selejt is, ma már az átlagos is kevés, úgyhogy egy átlag alattit akár már születése pillanatában el lehetne ásni, jobban is járna, sok keserűségtől meg lenne kímélve.

Senkié, a külsőm az oka.

Habár anyámnak már sokszor elmondtam, hogy egy jóképűbb férjet is találhatott volna mert volt apám sem szép.

Anyám fiatalként is szép nő volt...nem is értettem egy suttyó paraszt ronda emberhez , hogy mehetett hozzá...dehát...

7#

Nem, egyáltalán nem vagyok se csóró, se igénytelen, se rusnya, se dagadt, se különösebben nehéz természetű.

Csomó nőnek én főnyeremény volnék, ha nem ragaszkodnának ostoba módon a magas pasikhoz.

Szóval a nők a hibásak, mert én igyekszem magamból a maximumot kihozni, mégis szarnak a fejemre!