Férfiben az milyen primitív hogy: "Minek vegyek lakást ha egyszer úgyis meghalok?"

Ez mondjuk pont az a kategória hogy az ő élete, az ő prioritásai, az ő pénze, az ő lakhatása, NEKEM mi belepofáznivalóm van ebbe?

Ha azt mondaná hogy úgy ámblokk nem éri meg lakást vásárolni az embereknek, hiszen egyszer mindenki meghal, akkor azon már lenne mit kivesézni, de ez a férfi konkrétan csak azt mondta, hogy őt személy szerint nem érdekli hogy legyen saját háza.

Primitívnek inkább azt a hozzáállást tartom, hogy minden ember minden lélegzetvételét véleményezni kell....

Ez kontextus-függő kijelentés.

Nemrég egy gazdasági blogon olvastam azt a megközelítést, hogy valaki eladja a lakását (vagy meg sem veszi) és az árát feléli (luxus nyaralások, hobbik, kulturális programok, éttermezés stb.), hogy tartalmas élete legyen. Illetve nincsenek röghöz kötve, könnyebben költöznek egy jobb lehetőségért. Egyedüli hátrány, hogy a gyerekeknek nem lesz örökség, de azt is megmagyarázták, mert így "életképesebbek" lesznek. Ez is egy megközelítés.

Én konzervatívabb vagyok, nekem kell biztos pont, de tény, hogy 150-200 misit másra is lehetne költeni.

Viszont, ha valaki csak lustaságból mondja, hogy nem kell lakás, mert úgyis meghalunk, akkor az minek eszik, ha úgyis kisz.rja...