Társkeresés során miért nem tiszteljük a másikat főleg interneten?

12-es ez a katalógus kifejezés ez nagyon találó. Nekem is ilyesmi érzésem van a tindertől az alapján, amit meséltek róla. Nem véletlen húspiac a neve. Szóval hogy a többség kipakolja mindenét és akkor várja a licitet, és ott válogat hogy ki tud érte a legtöbbet adni, melyik számára a legelőnyösebb tranzakció. Borzalom gagyi és mesterségesen mű az egész, ennyit az érzelmekről :D Meg ez az egész katalógusból válogatás jelleg is megöli szerintem a varázst, aztán utólag csodálkoznak hogy nincs kémia, vagy csak kihasznált a másik.

Meg az is rendkívül emberi hozzáállás amikor kicsemegézi a top 5-6 számára legelőnyösebb embert, aztán kényszeredetten írogat nekik pár szavas üzeneteket válaszul csak hogy fenntartsa a figyelmet amíg nincs meg a legbiztosabb befutó. Meg a nagy tökéletességmánia amivel mindez párosul, néha elég egyetlen vélt vagy valós hiba és már repül is a törlés tiltás, mivel számára hibás áru vagy és így jártál.

Igazából számomra rendkívül taszító ez az egész jelenkori tinder trend, meg minden amit hozott magával. Nem véletlen kerülöm annyira. Csak azt sajnálom hogy a társkeresés más vonalaira is begyűrűzött onnan ez a fajta érdek alapú, pusztítóan lelketlen hozzáállás.

Régebben még élőben is tudtak meredek dolgokat csinálni a nők, de akkor ez inkább kivétel volt (kezdetben még nevettem is rajta), mint általános.

10-12 éve még az volt ordenáré bunkóság, ha utolsó pillanatban lemondta a randit valamilyen ürüggyel, után pedig már nem volt jó neki... Az általános pedig az volt, hogy írásban vagy szóban, jellemzően a találkozó után közölte, hogy jól érezte magát, de nem volt kémia, de tényleg nincs semmi gáz sem külsőleg, sem belsőleg és sok sikert kíván.

A korai netes korszakban pedig nem lógott semmi sem a levegőben, ha elfáradt, akkor írta és elköszönt, másnap folytattuk. Ha pedig kiderül, hogy mégse, akkor azt is normálisan közöltük a másikkal, nem pedig szétválás vagy ghosting (ami a másik lesz@rása trendibben megfogalmazva).

Olyan volt, hogy "nyitásra" valaki nem reagált, de az még betudható annak, hogy már nem volt aktív az oldalon vagy mással már alakult valami. De olyan sose fordult elő, hogy valaki 2 (normális) mondat után eltűnik.

A prosztóság non plus ultrája pedig, amikor személyes találkozó után nem reagálnak. 10 éve egy ilyen után mindenki elkönyvelte egy büdös prolinak a csajt és nem kezdtek vele, amikor híre ment, hogy "gerinctelen". Ismétlem, az elutasítás teljesen normális, de az nagyon nem, amikor valaki (chattel, beszélgetéssel, randival együtt) órákat szán a másikra, aztán ő 5 másodpercet sajnál arra, hogy leírja, "bocsi, de nem volt szikra".

És ez a takonygerincűség az offline térbe is betört: jártam már úgy, hogy fesztiválon a csaj magától jött hozzám, 3-4 órán keresztül beszélgetünk, táncolunk, aztán elmegyek a pulthoz és mire visszaérek már sehol. Volt teló, Messenger, ott sem reagált. Egy órát kerestem. Aztán másnap ír, hogy fáradt volt, ezért lelépett... Mibe telett volna ezt akkor leírni és akkor nem bolyongok ott, azon tűnődve, hogy vajon elsodródott, ellopták a telóját, behúzták egy bokorba stb.

Hihetetlen, hogy már ennyire egoisták egyesek, hogy azt hiszik, rajtuk kívül mindenki csak statiszta egy filmben, nem pedig egy másik ugyanolyan ember, mint ők...

Nagyon igaz szavak 15-ös! Köszönöm hogy leírtad ezeket. Ugyanezt tapasztalom hogy 5-10 év alatt teljesen lezüllött és elfajzott az emberek egymáshoz való hozzáállása ilyen ismerkedési vagy randizási téren. Főleg az utóbbi pár év ami valami botrányos, és a modern trendek meg főleg a ghosting legitimizálása, mentegetése csak tovább ront ezen. Egyre inkább elfogadottá és alappá válik gyakorlatilag bárhol, bárki esetén.

Őszintén sajnálom a fiatalokat akik ebbe nőnek bele.