Cukorbeteg nők! Mikor szoktátok elmondani ismerkedés során, hogy cukorbetegek vagytok?

Az első találkozáskor. Részben sehol, semmilyen életszituban nem árulok zsákbamacskát,

legalja, sunyi dolognak, illetve könnyelműségnek, meggondolatlanságnak tartom.

De a józan paraszti ész is azt diktálja, hogy rosszullét esetén, jobb, ha tudja, vagy valaki más felismeri, mit lát, mivel van dolga, mit tegyen, mit NE tegyen, hívjon-e mentőt....

Aki meg szégyelli a maga súlyos egészségügyi állapotát, az közelíthet a romantikus

oldal felöl is. (Jóban, rosszban, egészségben, betegségben...)

Aki erre képtelen, az félni fog majd attól is, hogy jajjmilesz, ha egy tökéletes este/éjjel

után reggel, ébredéskor a pasi smink nélkül, kócosan, kialvatlanságtól fekete karikás pandaszemekkel és gyűrött arccal ébredő "rémet" látja meg, nem a tökéletesnek hitt csodaszép "szerelmét".

Aki nem fogad el a magam tökéletlenségével, az elfelejti, SZÁMÍTÁSON KÍVÜL hagyja,

hogy hiba nélkül való, "tökéletes ember márpedig nincs", illetve hazug álmot követ.

Engem egy pasi, egy barát, egy ismerős, egy alkalmi partner, egy rokon, bárki ne azért válasszon, és támogasson, mert kevesebb gondja adódhat egy egészséges személlyel.

Aki pedig megbecsül, értékel, valóban szeret titeket, az szeretni fog betegen, rondán,

idősen, az "emberi" társadalom kitaszítottjaként is.

Vállaljátok, fogadjátok el magatokat egészségben, betegségben.

Ha ezt más(ok) nem teszi(k) meg értetek, helyettetek sem fogja.

Szr ügy, de ez van.

Amúgy lista a szedett gyógyszerekről, és a vércsoportomról.

Telefonban (baleset, amnézia, kórház, vagy hullaházi látogatás esetére)

az értesítendő személy neve mellett az "ICE" jelölés továbbá személyi, lakcímkártya,

TAJ-kártya FÉNYMÁSOLATA.

Egészséget, további szépet kíván mindenkinek: egy asztmás, epilepsziás, cukros beteg.