Azok a nők akik eljátszák a szingli hőst (nekem teljesen jó egyedül, boldog vágyok így, nem kell egy pasi sem, inkább vagyok egyedül mint nem tökéletes pasival stb.) azok igazából nagyon szenvednek a szingliségtől és nagyon félnek a magánytól?

"Én pl. mindenáron nem akarok kelleni bárkinek is."

Teljesen mindegy. Amíg van megfelelő választási lehetőséged. Majd ha nem lesz, akkor másként látod ezt a témát.

Nagyanyámért még öreg korában is két pasi(!) küzdött, azok közül az egyik számára potenciális partner volt. De visszautasította mindkettőt (igen, a boldog szingli 😅).

Most meg már kétségbe van esve, hogy egyedül van.

Mivel az erkölcs, meg az etika manapság kitolódott kb a halál f.szára, hála a remek liberális nézeteknek, egy nő manapság a kb bármit megtehetek kategória minden téren.

Mi lett az eredménye társkeresés területen?

A kanegerek elérték, hogy a fiatal nők zöme érzelmileg totál sivár, érzéketlen valami, maximum a testiség, ami jelent még nekik valamit ebből.

Gondolta anno az ember, milyen könnyű lesz így a pártalálás....hát nem.

Feje tetejére állt kb a világ ezen a téren is.

#34

Korrekt vélemény, ebbe nem is akarok belekötni.

Csak annyit tennék hozzá, hogy szerintem ne becsüld le magad. Neked való smink, frizura, új ruha, és ami a legonfontosabb, a kisugárzás, sokat tud dobni egy nőn.

Én jártam már olyan nővel is, aki nem volt az esetem, de mégis megfogott engem!

#28 voltam.

A párkapcsolat olyan, mint a desszert. Jó dolog a desszert? IGEN. Szeretjük a desszertet? IGEN. Megesszük a szar desszertet? NEM.

Míg egy rosszul sikerült rakott krumplit vagy rizseshúst azért megeszegetek, ha épp éhes vagyok, rossz desszertet nem veszek a számba, mert minek? Nem létszükséglet, cserébe drága.

Ugyanez a párkapcsolat. Ha jó, akkor szuper, senki sem tagadja. De ha nem jó, akkor mi a bánatért fenntartani, amikor csak időt, pénzt és energiát éget?

28: Hála az égnek (vagy sem) egy nő számára mindig megadatik, hogy vonzónak és kívánatosnak érezze magát, mert bármikor elő tudnék húzni a kalapból 10-20 olyan pasit, aki szívesen megdugna. Nem kell ténylegesen lefeküdnöm velük, bőven elég a tudat.

Hidd el, ti pasik megadjátok nekünk ezt a tudatot, így aztán nyugodtan válogathatunk vonzóságunk biztos tudatában azok között, akikkel nem csak dugni akarunk. És mielőtt azzal jössz, hogy ez csak fiatalon van így: majdnem 50 éves vagyok. 40 évesen lettem újra szingli és hidd el, válogathattam kedvemre, de nem értem be bárkivel.

Köszi a biztatást, 35-ös, de én eléggé az a két lábbal áll a földön típus vagyok, nincsenek illúzióim.

Esetemben a sminket nagyon durván kellene tolni, hogy legyen "haszna", de ez nyilván élhetetlen 24/7, mondjuk az én bőröm és szemeim nem is tolerálnak kb. semmit. A frizura alakításánál egyrészt erős korlátot jelentenek az adottságok, másrészt sokan mintha túlbecsülnék az ebben rejlő lehetőségeket, pedig a hétköznapi "utca emberénél" nincsenek nagy csodák, ha megnézzük. Inkább a kifutókon vagy bizonyos rendezvényeken látni extrább alkotásokat, de senki nem szaladgál úgy a mindennapokban. Ha az egyszerű, mindennapos hajviseletek közül nincs, ami ne nézne ki szarul, akkor ez van... Öltözködés kb. ugyanez. Hogy példával szemléltessem: egy szép nő vagy natúr, vagy kis szempillaspirál, kontúr, szájfény/rúzs, alapozó, a haját kibontja, kiegyenesíti vagy loknisan viseli, esetleg összefogja, fog egy farmert, egy szép felsőt meg egy ezekhez illő cipőt, és kész, DE ő ezekkel teljesen rendben van. Én ugyanezt megcsinálom, és szerencsém van, ha csak levegőnek néznek, nem kapok bántó megjegyzéseket vagy pillantásokat, arckifejezéseket.

A kisugárzás pedig egy olyan dolog, amit én nem vitatok, hogy számít, de azt igen, hogy "a semmitől" lehet pozitív vagy épp dacára minden bántásnak, csalódásnak, kudarcnak, gyerekkori vagy jelenkori környezeti hatásnak stb. Ez nem így működik, az ember nem tudja teljesen függetleníteni magát ezektől. Ha egy virág alapból sem szép és egészséges, de erre még rátesznek a számára ideálissal éppen ellentétes körülmények, akkor az bizony kornyadni fog, nem pompázni.

Mi hősies abban, hogy valaki egyedül él? Alapnak kellene lennie, hisz ez a normális.

Te félsz a magánytól. Nem tudod mivel rávenni a nőket, hogy összejöjjenek veled, és kivetíted rájuk. Tegnap ezt leírtam valahova, hogy szinte az összes nő úgy nő fel, hogy egy pasikah mindig meg akarja neki mondani, mit érez, gondol "igazából", szóval teljesen átlátszó ez a sok ilyen kérdés.