Azok a nők akik eljátszák a szingli hőst (nekem teljesen jó egyedül, boldog vágyok így, nem kell egy pasi sem, inkább vagyok egyedül mint nem tökéletes pasival stb.) azok igazából nagyon szenvednek a szingliségtől és nagyon félnek a magánytól?

Nem szenvedtem a magánytól. Több évig voltam egyedül, ez az idő tökéletes volt arra hogy önfejlesztést végezzek.

A tökéletes meg mindenkinek más.

Szerintem azért tudják eljátszani a szingli hőst, mert mindig van pár ember, aki összejönne velük, és úgy érzik, van választásuk.

Később, amikor elkezdenek öregedni, és megcsappan a jelenetkezők száma/vagy felváltják azokat a normálatlan pasik, már nem lesznek ilyen magabiztosak. Akkor már eszükbe jut az is, hogy "azt a fiatal úgyvéd csávót meg kellett volna fognom, mert most meg ezek az alkoholisták írogatnak nekem..."

Megkezdődik a kapuzárási pánik is, amikor a rájön, hogy már közeledik a 40-hez, de még nem szült. Ilyenkor a magabiztosság csak látszat, hiszen tudja, hogy még az idősebb pasik is fiatal, csinos nőkkel akarnak házaságot kötni.

Összességében a "szingli hős" eleinte csak egy jelmez a fiatalság és a választási lehetőség szövetéből készült. Ez a jelmez azonban egy idő után foszlásnak indul, és már nem lehet benne tovább játszani a szerepet.

#7: "Akkor már eszükbe jut az is, hogy "azt a fiatal úgyvéd csávót meg kellett volna fognom, mert most meg ezek az alkoholisták írogatnak nekem...""

Nem írogat senki, mert nem vagyok fent semmilyen közösségi (pláne nem társkereső) oldalon. Be is b*szna a nyugalmamnak, kösz. Nincs nekem erre szükségem.

Van aki igazat mond és valóban így van...

De tudjuk nagyon jól, hogy sokan ezzel győzködik csak magukat...

Szóval egyértelmű 100%-os válasz nincs rá.