Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Valóban megváltozott a világ, vagy csak legenda?
Ha visszagondolok a szüleim, nagyszüleim történeteire: régen, ha egy férfi adott magára, nem ivott, jó munkája volt, tisztességes, rendes ember volt és "egy fokkal szebb volt az ördögnél", akkor nem okozott neki komolyabb gondot a hozzá illő, megfelelő partner megtalálása, akivel általában össze is házasodtak és családot alapítottak. Az ilyen férfira azt mondták, ha nem is főnyeremény, de "jó parti". Nyilván, azért nem álltak sorban előtte a nők, hiszen a jó külső akkoriban is nagy előny volt, de összességében nem volt nehéz dolga.
Ma viszont úgy látom, hogy egyetemet végzett, jól szituált férfiak sokasága szenved, nem csak azzal, hogy megfelelő partnert találjon, hanem hogy egyáltalán bármilyen partnert találjon. Ezt látom a munkahelyemen (10 mérnök kollégámból 6 egyedülálló, 4-nek a jó ég tudja mióta nem volt kapcsolata, pedig szerintem tök normális, jó emberek), a pár barátom között és itt a gyakorin is.
Igaz ez? Valóban van ilyen jelenség? Vagy csak én tapasztalom ezt?
Ha igazam van, mi az oka? Mit lehet tenni ellene? (költői kérdések, de hátha)
((A szavazásnál fiúknak-lányoknak kicsit mások a válaszok, de szívesen várok bármilyen értelmes kommentet.))
válasza:"Valóban, mindkét nagyanyám és anyám is ugyanezt adta elő a saját párválasztásával kapcsolatban,"
Érdekes, az enyémek nem.
válasza:
válasza:Kvesebb volt a választási lehetőség, szigorúbbak voltak a társadalmi elvárások (vallás, hagyományos értékrend követése) ÉS a nők jobban rá voltak szorulva anyagilag a férfiakra.
Bár ez inkább nagyszüleim generációjára igaz márcsak, tehát akik a 30-as, 40es években születtek. Utána már annyira nem volt jellemző ez a hagyományos berendezkedés, a szexualitás is szabadabbá vált, még a szocialista blokkban is.
Akkoriban is sokan maradtak egyedül, sokaknak nem lett se gyereke, se felesége/férje. Csak volt egy nagy különbség, mivel ezek az emberek nem hagytak úgymond "lenyomatot" a világban (tehát utódot) senki vagy szinte senki nem emlékszik rájuk. Maximum még pár idősebb ember, hogy "á igen volt a faluban a Gizi aki vénlány maradt, otthon élet egész életében a szülei halála után meg senki nem tudja mi lett vele". Férfiaknál meg a tipikus eset, hogy elitta az agyát a kocsmában, 40 évesen meg elütötte részegen a busz, a vonat elé ugrott vagy egyszerűen csak láthatatlan maradt továbbra is mindenki számára.
Manapság pedig egy bárki számára elérhető, olcsón hozzáférhető és szinte teljes anonimitást biztosító felület áll rendelkezésre, hogy hallassa a hangját: az internet és a közösségi média.
válasza: válasza:Ha visszagondolok akár csak 2013 -ra, még akkor is sokkal könnyeb volt csajozni. És mielőtt leírná bárki, most jobban nézek ki, az öregedés még nem kezdődött el.
A gond akkor kezdődött, amikor 2015 -ben egyrészt bejött a Tinder, másrészt az instagram mainstream lett. A 2020 -as lezárás tovább fokozta a problémát, mivel akkor a korábban hezitáló nők is felmentek ezekre az appokra.
Amit nem értek, hogy miért kell a társadalomnak 8 év ahhoz, hogy egyáltalán beszélni kezdjenek a problémáról a darknetes fórumokat leszámítva. A demokráciának és a sajtószabadságnak elvileg az lenne a célja, hogy ehhez hasonló problémákat ne lehessen padló alá söpörni.
válasza:Beszélnek a problémáról. Már a mainstream médiában is megjelent az incel fogalom, a blackpill, redpill stb. Csak nyilván nem ez a fajsúlyos probléma, nem érint olyan sok embert, hogy folyamatosan ezzel kellene foglalkozni.
Majd ha nyugati világ eljut olyan szintre ezzel a problémával, mint pl. Japán, akkor hidd el sokkal többen fognak megoldást keresni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!