Hány éves korban kell reálisan elengedni hogy az ember megtalálja a társát akivel utána később családot alapíthat? 37 éves férfi vagyok. Hány évem van még hátra, reálisan? Vagy ez a hajó már elúszott?

60-as/55-ös: köszönöm. Nem egyszerű az biztos de nem kell talán még feladnunk, érezni fogjuk amikor az életünk már teljesen más mederben folyik, még, mivel foglalkoztat bennünket a téma, véleményem szerint nem baj ha nyitott szemmel járunk.

Amit írtál az ismerkedés kispórolásával kapcsolatban sajnos nagyon igaz. Saját magamon is észrevettem, nagy léptekkel akarnék mindig haladni már akkor is amikor még csak az első randinál tartok, sajnos lehet pont emiatt, de nem nagyon szokott lenni második. Lehet látják hogy én tényleg az elköteleződés felé haladok és ez "elijeszti" őket? Nem tudom. Nyilván próbálom kvázi "lazára" venni, de az se jó, nem akarok ilyen üzenetet közvetíteni. Komoly, igazi kapcsolatot keresek még akkor is ha piszkosul nehéz ez már a 30-40 közötti korosztályban. Kiégett, elkeseredett és csalódott emberek próbálják megtalálni egymást, meglelni társukat a másikban. Lehetetlen küldetésnek tűnik. Nagyon sok irreális elvárást is támasztunk a másik felé, amik lehet nem is fontosak. Alapvető kérdésekben kell egyetérteni véleményem szerint a mellett hogy megvan a kellő fizikális vonzalom ( ebbe beleértem a másik auráját, illatát, hangját, nem csak a külsejét ), tehát ilyesmik fontosak:

- Akarunk-e családot mindketten és ha igen mikor és hány gyereket

- Milyen családból jövünk mennyire egyeztethető össze a kettő

- Politikai, értékrendbeli dolgok, mennyire éles a kontraszt, van e extrém elköteleződés egyik vagy másik oldalon

- Valláshoz való viszony ( itt is van mozgástér azt gondolom még ha sokan emiatt leírnak is valakit )

- Jövőkép: hol szeretnénk élni. Tehát ebben a korban valaki már tudja hogy én mondjuk belvárosi lakásban a másik meg vidéki kis faluban akkor nem egymást keressük.

- Minőségi idő: itt lehet kompromisszumokat kötni kicsit alkalmazkodni a másikhoz hogy tudjunk több időt együtt tölteni.

- Közös érdeklődés: ez szerintem viszont már egy olyan dolog ami túl van lihegve. Egy nő alapvetően más dolgok iránt érdeklődik mint egy férfi, és ezzel nincs baj. Ha van 1-2 közös dolog az már bőségesen elegendő.

- Humor/habitus: itt nem baj ha van hasonlóság, egy ultra-extrovertált és egy ultra-introvertált ember nem fog soha egymásra találni.

- Pénzügyek: na igen ez fontos. Az egyik hogy nagyjából hasonló "szintről" jöjjenek ( értsd ne legyen szegénylegény az egyik és ultrajómódú a másik ), illetve nagyjából hasonló vagyoni "csomaggal" érkezzenek. A fizetés viszont szerintem áthidalható. Ismertem szerény orvost aki nyilván jól keresett de a körülmények amiben élt, szerények voltak, ettől függetlenül persze nem ez az általános de emiatt nem kellene egymást leírni. A pénzhez való hozzáállás már fontosabb: egy spórolósabb ember és egy nagylábon élő ember nem fog tudni együttműködni, itt nagyon fontos a hasonlóság, ez kibékíthetetlen ellentét, erre házasságok mennek rá.

37F

63-as illetve a nők amúgy is mások mint a férfiak, sokkal szociálisabban érzékenyebbek, nincs is ezzel gond. De ami baj hogy nem adnak esélyt a másiknak holott ha bevallják ha nem, 30 felett elkezdődik 35 felett felgyorsul 40 felett pedig már teljesen más számukra az ismerkedés.

Olyan férfiaknak nem adnak esélyt akik 5-10 év múlva egyszerűen KIVIRÁGOZNÁNAK a jelenlétükben, a bennük rejlő potenciál, a bennük rejlő sok pozitív tulajdonság mind előjönne, de XY apró okból leírják. Helyette keresnek tovább és azt hiszik jön majd álmaik lovagja.

Elárulom álmaik lovagja 25-30 között eljön, ha addig nem jött el, nem is fog.

Nekik nagyon szomorú valóság az hogy 35 felett durva kapuzárási pánik van, 40 felett pedig már vagy elengedik vagy teljesen elvesznek.

Én ezért nem vagyok ( még hajlandó leírni a dolgot ) de valahol 40-45 között el kell engedni. A nőknél pedig valahol 30-35 között kell elengedni. Aki 40-hez közelítve azt hiszi a nőknél hogy na majd most...nos ahhoz hatalmas bétának kell lenni ne látni hogy csak donornak kell az ember.

65-ös ne haragudj de nem én mondtam hogy lefőtt a kávé. Én csak annyit mondtam hogy családalapítás 35 felett megismerkedéskor már nagyon nehéz, 40 felett meg teljesen esélytelen.

Egyébként nem kéne szerencsétlennek nevezni én sem mondtam neked hogy 40 éves korodig hol voltál mit csináltál? Mindenesetre ha már van gyereked az más.

Én azokról beszélek akiknek nincs de még szeretnének, értsd: a 30-as korosztály akiknek még lehet!

67-es igazad van, nem írtam oda ezt. A kérdésbe tettem bele és igen tudom hogy "bele kell húznom". Sőt nem fogom tagadni én azzal is tisztában vagyok hogy minden egyes nappal, héttel, hónappal ( évről már nem is beszélek ) messzebb kerülök attól hogy valaha társam és főleg gyerekem lehessen.

De én saját családot szeretnék és nagyjából 1-2 évig még küzdök érte hogy olyan igaz társam legyen aki szintén szeretne. De valahol 40-45 között el kell engedni ezt is. Van aki már 35 felett elengedi, én még nem.