Számotokra mi szokott lenni a legrosszabb a szakításban?

Sosem szakítottam. De egyszer majdnem. Akkor az volt a legnehezebb, mikor belegondoltam a szakításba, hogy egy tökéletes kapcsolatot és egy boldog életet dobok el (külső probléma volt - országváltásos költözés témakör). Belegondoltam, hogy esetleg nem ő lesz a gyerekeim apja, hogy nem vele élem meg az életem stb és alig bírtam abbahagyni a sírást. Minden rendben volt, már egy ideje együtt éltünk, csak változott egy körülmény.

Azt hiszem számomra akkor lenne könnyű egy szakítás, ha felismerném, hogy nem megfelelő számomra a másik, ezáltal nem vesztem el a megálmodott életem, hiszen az eleve hamis volt. Ezért lehet borzasztó megözvegyülni vagy eltemetni a szerelmedet. Hiszen akkor egy tökéletes kapcsolat vész el, megmarad álomszerűnek, és azt érezzük elveszett a megálmodott boldog életünk. Ezzel szemben ha van valami ok (elhidegülés, eltérő vágyak, megcsalás, bármi), akkor be lehet látni, hogy nem érdemes ehhez ragaszkodni és ez lényegesen megkönnyíti. Szerintem. De nem volt részem benne szerencsére sosem, csak feltételezés.

Hogy nehezen lépek túl rajta, és már igaz hogy nem akarnék vele lenni de úgy hiányzik az ölelése 🥹

Meg persze van olyan is mikor az ex zaklat, azért az rosszabb, de legalább a továbblépést megkönnyíti mert megutálom teljesen és undorodni kezdek tőle XD sajnos ez se ritka.

Legrosszabb nem önmagában a szakítás, hanem a körülmények. Engem megcsaltak, pedig direkt kértem, hogy ha nem akar velem lenni, legalább legyen korrekt és ne csaljon meg, hanem ha úgy érzi már nincs több a kapcsolatunkban szakítson normálisan, tisztességgel.

Nem jött össze, pedig szerintem nem olyan nagy kérés, és nem annyira nehéz betartani azt, hogy nem fekszel össze addig senkivel amíg hivatalosan van egy párod.

Nekem ez azért okozott nagy törést, mert ezek után nem tudtam és most sem tudok megbízni igazán senkiben. Nem is keresek azóta kapcsolatot, mert egyszerűen már nincs meg bennem az a naivitás, hogy van egy ember aki őszintén szeret és akiben megíbzhatok. Exemnek olyan dolgokat is elmondtam amiket soha senkinek, úgy éreztem vele megbeszélhetek mindent, benne 100%-ban meg tudtam bízni. Tévedtem, de nem a szakítás miatt, hanem a megcsalás ténye miatt.

Ezek után folyamatosan bennem volt a tüske, hogy valószínűleg amíg együtt voltunk és nem éreztem, hogy bármi gond lenne, már akkor is megcsalhatott, ki tudja kivel, mikor és hányszor. És engem ez a gondolat elborzaszt, ezen nem sikerült túllépnem.

Illetve a megcsalás + szakítás körülménye azért is a legrosszabb, mert ha belegondolunk, aki képes ilyenre az valójában szerette-e valaha is a párját? Nekem mindig ez motoszkált a fejemben, hogy akit én tényleg imádtam, elviseltem, megértettem minden szarságát és őszintén szerettem, annak az embernek igazából én nem jelentettem valójában semmit, hiszen azonnal túl tudott rajtam lépni, sőt már nyilván a kapcsolatunk alatt másfelé nézegetett, másnak a társaságát kereste. Utólag visszagondolva fél évvel a szakítás előtt már el kellett volna hagynom, hiszen látványos jelei voltak annak ,hogy már nem engem akar, csak persze én homokba dugta ma fejem és úgy tettem, mintha minden rendben volna.

Aztán a harmadik probléma, hogy egyszerűen nincs kedvem újrakezdeni valaki mással, újból végigmenni ugyanazon a körökön, ráadásul ezt ismételni X emberrel addig amíg valakivel valami komolyabb ki nem alakul. Erre nekem nincs idegzetem, se türelmem se energiám. Szóval ez a "keressünk" párt maguknak dolog abszolút nem az én világom. A legtöbb barátommal, haverommal, ismerősömmel és nyilván az exemmel is csak úgy összesodort az élet és nem kellett erőltetnem a dolgokat, nem kellett "mesterségesen" beleavatkoznom, egyszerűen jött minden. Nyilván voltak sokan akik lemorzsolódtak, "kikoptak" az életemből, de ez így természetes.

A bejelölök 10000 csajt meg ráírok 1000 ismeretlenre, felmegyek társkeresőre és több 1000 nőt húzkodok jobbra, aztán elmegyek több 100 randira, és "valami majd csak lesz" alapon dolog tőlem abszolút idegen.

Az, hogy már megint...újra..vajon találok e még valakit, lesz e más, vajon mikor...lehet, hogy soha...

Volt ahol már hitelt vettünk fel új lakásra...na az ott még anyagiak miatt is szívás volt.