Mik voltak a legrosszabb reakciók arra, hogy 20+ évesen nem volt még párod?

A családtól: Biztos leszbi vagyok.

Az ismerősöktől: Válogatós pcsa vagyok.

A nőgyógyász hangosan veszekedni kezdett velem mások előtt, hogy így nem tud megvizsgálni, mit keresek ott? Voltam korábban máshol nőgyógyásznál, ahol meg tudott az orvos vizsgálni, így teljesen váratlanul ért a reakciója.

Egyszer egy ultrahang vizsgálaton is beszólt nekem a doktornő, mert megkérdezte a vizsgálat előtt, lehetek-e terhes. 25 éves voltam és még szűz. Szerintem ennek a két orvosnak a megalázó viselkedése volt részben az oka, hogy elfogadtam akkor egy srác közeledését, aki semennyire nem vonzott, de el akartam veszteni a szüzességem, hogy többé ne alázzanak meg.

Nem tudom mi volt a legrosszabb, mert sokat kaptam már.

Talán a legutolsó, amikor már anyukám sírva mondta, hogy: "találnod kell neked is valakit, mert ha én nem leszek, nem lesz senki melletted és egyedül leszel".

Anyám egyik barátnője mondta azt rólam meg a barátnőmről (aki a saját lánya), hogy azért nincs pasink, mert válogatós libák vagyunk. Így, ex catedra kijelentve, úgy, hogy azt sem tudta, hogy tengetjük a mindennapjainkat. Nem tudom, miért gondolta azt, hogy biztos lépten-nyomon puncsolnak nekünk mindenféle férfiak, akiket mi felszínes dolgok miatt lerázunk. Egyszerűen csak introvertáltak voltunk meg nehezen ismerkedtünk, online társkeresőre meg nem mentünk akkor fel, és azért nem könnyített a dolgokon az sem, hogy nem voltunk az akkori szépségideál szerint kifejezetten szépek.

Azért volt vicces, mert amikor egy közös ismerősünk 1-2 év múlva összejött egy férfivel, ő gúnyolódott rajta, hogy milyen ronda, baltával vágott arcú pasit fogott ki az XY, amikor sztem az a férfi teljesen vállalható módon nézett ki. Ennyit a nagy igényekről :D.