Létezhet, hogy egy férfi csak a külseje miatt nem kell senkinek?

Ismét regisztráltam. Ilyen kevés matchem sosem volt még: 4-ből 1 válaszolt fél napig, 3 pedig soha. Facebookos ismerkedős csoportban hasonló történt: írtam magamról egy egyszerű, barátságos bemutatkozást, ami megfogja az esszenciámat, szellemesen, de őszintén. Na, hát tuti lesz 2-3 lány legalább, aki rám ír.

A valóság: ..|.,

Egy csaj kommentelt a posztom alá, ráírtam, két nap után válaszolt kétszer, majd eltűnt. Na, ez a legalja.

Munkahelyen leültünk kollégával a számítógép elé, megnéztük a névsort, hogy kik dolgoznak itt egyáltalán, és az alábbi beszélgetés zajlott le:

-Na, nézd meg, itt van! Xné!

-Iiigen, a neve nem árulkodó!

-Hehe! Na de komolyan, ő?

-Ki az?

-Az a bolond néni a ...-ról.

-Jajj hagyjál már a fszságaiddal...

-De te nem hiszed el, hogy fiatal nincs?

-Hát nem. Azért dolgozunk csak ezen a részen, csak ebben a műszakban vagy százan, csak van valaki, aki egyedülálló.

-De nincsen, értsd már meg! Esetleg ő?

-Ja, hát... vele egy buszon utazok, néztem már. Ott a gyűrű az ujján.

-Nabzmeg. *pár másodpercig olvasgatja a neveket* Tényleg mind foglalt, akit én ismerek. Vagy várjál, ő ki?

-Ő az a 150 kilós csaj a ...-ből. (Szó szerint lehet annyi egyébként.)

-Hát akkor az is kilőve. De nézd meg, fiatal és egyedülálló tényleg nincs, ezt mondtam...

Felfogni nem tudom, az emberek hol ismerkednek össze. Ugyanennek a kollégának volt egy olyan ötlete is tegnap különben, hogy "de te amúgy rocker vagy, nem? nemhogy vennél egy bőrdzsekit meg egy motort, arra buknak a csajok!", és hirtelen, akaratlanul is kiszaladt, hogy "de bzmeg te teljesen hülye vagy, mi?". :D Pedig ő tök komolyan mondta szerintem, ami rohadt szomorú.

Viszont némi jó hír, hogy az előző kommentemben leírt nőt összehozták viccből egy hozzá hasonlóan igénytelen gyerekkel. Na, ők nagyjából összeillenek tényleg. Én azért kicsivel jobbnak tartom magamat ennél, bár nem nehéz a tényleges legaljánál jobbnak lenni...

És továbbra is egyedül vagyok, aminek most már kezdem érezni a pszichés és mentális hatásait is. Egyik se pozitív. Egy idegronccsá váltam, és azt is érzem, hogy szó szerint kezdek elbutulni.

Nagyjából fél éve írtam utolsó hozzászólást. Ennyi idő alatt nyilván találtam valakit, hiszen ilyen sokáig nem lehet senki se szingli. Ugye? Nos, legalább 6* regisztráltam vissza 2-3 társkeresőre, beléptem ismerkedős FB-csoportokba is, sőt, most már gerilla módon elkezdtem ráírni random csajokra Facebookon is. Ilyen haj, olyan ruha, amolyan állat van velem-rajtam a képeken (ugye mi az alapértelmezett jótanács minden hasonló kérdésnél? "csináltass új hajat, vegyél fel más ruhákat!"), és tényleg kipróbáltam mindent, amit csak lehetett. Nem, nem gyúrtam ki magam, nem is fogom.

És semmi még mindig.

Azaz volt egy lány, akivel április óta "beszélek". Ez azt jelenti, hogy hetente ír egy hosszabb választ, ami alapján mindig tök motiváltnak tűnik, majd eltűnik. Folyamatosan elérhető Messengeren, csak hát nem nekem. Egyszer találkoztunk még augusztusban. Áradozott, hogy milyen pozitív csalódás voltam, meg valahogy úgy fogalmazott, hogy "nagyon visszahúzódó, de ritka intelligens" vagyok, majd betegségre hivatkozva azóta kétszer írt, pedig épp arról beszéltünk, hogy még mindenképp lesz randi. Elengedtem őt is. Más? Ja hát más nincs. Rám írt Messengeren egy csoportból egy brutálisan túlsúlyos lány, akivel szemben eskü megpróbáltam magamat megerőszakolva érdeklődést mutatni, belátva, hogy olyan párom soha nem lesz, amilyenre tényleg vágyok. Vélhetően észlelte rajtam, hogy hiába erőlködök, nem tudom színlelni, hogy szeretnék vele beszélni, így ő is ghostolt. Ezúttal így fogalmazok: szerencsére.

És mi a legbizarrabb? Állítólag a nők a 4-6 évvel idősebb férfiakra buknak (statisztikák, kutatások, élménybeszámolók ezt támasztják alá). Ehhez képest amíg 2-essel kezdődött az életkorom, minden regisztráció során akadt pár match. Fölöslegesen, meg kamu és komolytalan volt az összes, de akadt. Ők voltak ugye a nemválaszolók, az azonnal ghostolók és azok, akikre én is azt mondom, hogy inkább nem (például a nagyon kevés számú extrém rondák, de inkább a brutálisan túlsúlyosak). Amint elmúltam 30, még ezek a komolytalanok is eltűntek.

És akkor én most mondtam azt, hogy feladtam az életet. Teljesen meg- és összetörtem, érzelmeim, vágyaim nincsenek, és annyira elengedtem magamtól minden boldogságot és belefásultam az egészbe, hogy szó szerint észrevettem, hogy kezdek nemcsak érdektelenné válni minden iránt, hanem egyenesen elbutulni. Lassan visszaszedem az összes korábban leadott kilómat, és most már szerintem kijelenthető a még csak enyhe, de egyértelmű elvonási tüneteim alapján, hogy orvosi értelemben véve is alkoholista vagyok, a pénz pedig bár eddig se motivált, de most már láthatóan elkezdtem elszórni hobbira meg persze sörre. Újabban elkezdtem illegális szereken is gondolkodni és teljességgel tönkretenni magamat. Nagyon helyesen. Nekem egy szerelem és szex nélküli élet nem kell, és nagyon erősen gondolkodok, hogy a 31. évem lesz az utolsó. ...na jó, kit akarok átverni? Ugyanez volt a tervem 25 és 30 éves koromra is, bár akkoriban még naivan azt hittem, hogy jóra fordul minden, ezért nem tettem meg, hiába végeztem el minden előkészületet. Hatalmas hiba volt, mert semmi nem fordult jóra. Minden egy utolsó rakás szar, és csak egyre szarabb lesz minden egyes nappal.

És mi a legbicskanyitogatóbb, legocsmányabb, legpofátlanabb sértés ellenem? Amikor leírják, hogy "nincs a külsőmmel semmi baj", a 3.5 és 5.0 közti Photofeeler-értékeléseim és a 0 match/válasz ellenére. Mivel magyarázza az ilyen hazug semmirekellő azt, hogy semmi sikerem nincs? Ilyenkor megkapom azt, hogy "nyitni kell az emberek felé" - te gyökér, és akkor mit fogok elérni? Lesznek esetleg haverjaim, akiket nem akarok, meg lesznek "nőbarátaim", akik hát nem "barátok", csak friendzone-oltak. Egyik megalázóbb, mint a másik. Különben is, aszociális embernek ezt javasolni nagyjából annyira sértő, mint melegnek azt mondani, hogy "hallod, oszt próbáltad már a csajokat/pasikat, mint A RENDES EMBEREK?". Kiemelve az utolsó pár szót, mert amikor elmondom, hogy aszociális vagyok, úgy viselkednek velem, mint egy alsóbb rendű létformával, vagy mint egy szellemi fogyatékossal - sőt páran úgy reagálnak, mintha valami felháborítót írtam volna.

Tök vicces lenne amúgy magamat viszontlátni YouTube-os videóban valami olyan hatásvadász címmel, hogy "Magyar rabbit hole: reményvesztett incel a Gyakori Kérdéseken", vagy hasonló. :D Legalább valamit elérnék az életemben, mielőtt Alt+F4-et nyomok.

Betöltöttem a 31-et és megtörtént a végső besokallás is. Én ezt nem bírom tovább. Van nagyjából másfél hónapja a sorsnak, hogy történjen valami (még a most folyamatban lévő beszélgetést megvárom), aztán lesz egy emlékezetes kariaji részemről a világnak. Addig viszont ne lepődjetek meg, ha ezt a történetet viszontlátjátok még néhány kérdés alatt az oldalon, mert úgy gondolom, nagyon tanulságos.

Ráírtam egy lányra. Csak 22 éves, és messze is lakik, de nagyon megfogott a stílusa, az arca, a valahogy ártatlannak ható, mégis jópofa bemutatkozószövege. És, beszarsz!: nem topmodell-alkat, nem csinibaba, mint ahogyan az incelgyűlölők alaptézise szól! Rákérdeztem vagy ötször, hogy EGÉSZEN biztos-e abban, hogy nem zavarja a korkülönbség és a távolság. Hát, alapvetően nem az ő korosztálya, de jól kijövünk és simán úgy nézek ki képek alapján, mintha jóval fiatalabb lennék, őt ez egyáltalán nem érdekli. Magyarország meg kicsi, nehéz távkapcsolatról beszélni. Jjjó, többet nem hozom fel a témát, és szavadon foglak! Innentől kezdve egy hónapig szinte nonstop kommunikáltunk egymással - nagyon rég nem volt már ilyenben részem. A hobbijaink teljesen mások, és míg ő művészlélek, én egy igazi földhözragadt racionalista vagyok. Ezt leszámítva viszont gyakorlatilag már-már átverést sejtettem és ijesztően hatott, amikor kis túlzással betűhíven leírta az én gondolataimat anélkül, hogy az adott témát érintettük volna korábban. Elkezdtünk már programokat nézegetni, hogy mi érdekelné a másikat; elterveztük, hogy elmegyünk például lakóautóval kalandozni jövőre egy hétig, meg sátorozni, mivel mindkettőnknek nagy vágya egy ilyen túra; elterveztük, hova fogunk menni randikra; milyen országok érdekelnék a másikat... és lehetne folytatni a sort. Mindenben koppra ugyanazok vagyunk. Még ő maga mondta, hogy a randit innentől kezdve akkor fogom tudni elrontani, ha, idézem: "borzasztó gáz vagy bunkó" leszek. Mondta, mennyire várja már, meg milyen jó lesz.

Aztán találkoztunk. Itt már az elején éreztem, hogy valami nincs rendben, mert bár rendkívül barátságos volt, de valahogy picit távolságtartó is. Ő alapból is az különben, mint ahogyan én is, de valahogy ez most másképp hatott. Azért két ennyire aszociális személy is kimutatja a másik felé az érdeklődését, ha már szegről-végről ismeri egymást, ha másképp nem, nonverbális módon. Ezek a szótlan jelek nálam megvoltak: felé fordultam akár teljes testtel, akár a lábammal, róla kérdezgettem, illetve próbáltam azokban az érdeklődéseiben is részt venni, amikhez nem értek. Nála kevésbé. Érezhetően kevésbé volt érdeklődő, mint online.

Majd aztán este elköszöntünk.

-Aaakkor... legközelebb mikor lesz? Lesz?

-Figyelj, majd ezt később megbeszéljük, egyelőre, tök őszintén, már csak a vonatot várom, rohadtul elfáradtam!

Majd gyorsan, lélektelenül megölelt, majd szinte attól félve, hogy nehogy lesmároljam, elszaladt. Másnap reggel pedig robbant a bomba: neki ez nem fog menni, mert nem érez semmi szikrát.

Tehát összefoglalom. 99%-ban megegyezünk egymással, egymás gondolatait kitaláljuk, még ő maga vázolja, hogy ezt így nem lehet elbukni, meg szinte egymásnak lettünk teremtve, meg hű, meg hú, meg há, meg jahajj, majd... majd lekoptat, miután meglátott élőben. Pedig ugyanúgy nézek ki, mint a profilképemen: ugyanaz az otromba jóllakott óvodás hörcsögpofám van, és egy percre se rejtettem véka alá azt sem soha, hogy van rajtam egy 10-15 kiló plusz is. Persze természetesen rá lehet fogni arra, hogy még fiatal, még nem tudja, hogy ez a "szikra", amire ő referál, mit jelent pontosan, és azt sem, hogy ennek nem kell azonnal kialakulnia, de lefordítom ezt a lekoptatós mondatát: "te egy nagyon jófej ember vagy (nem "férfi", hanem "ember" - nagyon fontos!!!), de egy cseppet sem vonzó, így még fintorogva sem tudnék hozzád érni". Ha egy fokkal szebb lennék, mint az ördög szaros valaga, most lenne egy olyan párom, akiről kis túlzással egész életemben álmodtam, akitől tényleg boldog lehetnék. De nincs, mert egy génhulladék selejt fosrakás vagyok.

És az esetet követően átbőgtem egy fél napot és összevesztem anyámmal, miután számon kértem rajta, hogy mégis mi a büdösistenphacáért kellett engem megtartani, ha már valószínűleg az ultrahangokon is látszott annak idején, hogy selejt lesz belőlem. Kész, vége, én ezt most már végképp feladtam. 😭😭😭

Lehet kacarászni rajtam továbbra is a kommentek közt, mert sokaknak nagyon ment eddig is a bullying, de az ilyeneknek a legőszintébb, legmélyebbről jövő rosszindulattal kívánom, hogy éljenek át egy ilyen korszakot. Lehetőleg úgy, hogy a 20-as éveik végig így teljenek el. Valószínűleg másképp látnák a világot.

@66

Köszönöm a válaszodat! Erre is nehéz bármit reagálni, és mondanám, hogy legalább végre valaki megérti, amit mondok (ami valóban így van), de nagyon szomorú, hogy csak ilyen áron tudjuk egymást megérteni. Tökéletesen felfogom a dühödet és azt is, hogy milyen az, amikor elgondolkozol azon, hogy mások vajon mivel érnek többet, mások vajon mit csinálnak másképp - és aztán rájössz, hogy pusztán csak szerencséjük van, ők nem nullást dobtak dobókockával. Legalábbis gondolom, te sem igénytelen, meg büdös, meg ápolatlan vagy, amit élből feltételezni szoktak ilyenkor... Persze, akinek kijut szerelemből, kijut szexből*, az tényleg nem tudja őszintén átérezni, milyen az, amikor valakinek a két legfontosabb személyiségformáló tényező esik ki életének messze legjelentősebb életszakaszában.

Igazad van abban is egyébként, hogy mielőtt gyereket csinálnak valakik, előtte mérlegeljenek már, hogy milyen sorsa lesz annak a kölyöknek, ideértve a genetikát is. Élt egy bizonyos kétes megítélésű történelmi személy nem is olyan rég, aki pont azt szorgalmazta, hogy két selejt ne csináljon még egy harmadikat, amiért azóta is forog a sírjában. Pedig, lám!, mennyivel jobb lett volna azoknak a harmadik selejteknek, ha valóban nem születnek meg... Az én esetemben mondjuk furcsa a helyzet, mert anyám a fiatalkori képein egy aranyos, mosolygós, kifejezetten szép lánynak tűnik, és apám sem látszik génhulladéknak, szóval nem tudom, hogy lett belőlem... ez. Persze lehet, hogy a láncdohányzás nem tesz jót a magzatnak, de ez csak egy elvetemült gondolat, és tuti nem született már a témában millió meg egy kutatás.

*Amúgy amikor felhozom a szexet, olyan szintű hőbörgéssel találom szembe magamat, hogy az döbbenetes. Úgy csinálnak az emberek, mintha nekik nem lenne fontos, és szégyelljem magamat én, mert egyáltalán eszembe jut ilyesféle paráznaság! Csak a kontraszt kedvéért: ez a 22 éves lány -és szó szerint fogom idézni, mert beleégett az agyamba- így utalt rá: "szükséglet és élvezeti faktor". SZÜKSÉGLET, értjük? Testi, lelki, önbizalmi kérdés a szexualitás. Amikor ez kimarad egy embernek, főleg, amikor azt látja maga körül, hogy mindenki csak a bszással foglalatoskodik, az hogy lesz vajon olyan őszintén boldog, ahogyan elvárja a társadalom? És ez a 22 éves lány már most sokkal tapasztaltabb ezen a téren, mint én valaha leszek. Nem, ez nem pontos: a legtöbb 22 éves fiatal tapasztaltabb ezen a téren, mint én valaha leszek. Na, EZ a döbbenetes.