Létezhet, hogy egy férfi csak a külseje miatt nem kell senkinek?

30 éves vagyok. Nagyjából 7-8 éve szinte folyamatosan fent vagyok társkeresőkön. Tanultam egy időben hangszeren játszani, vannak állataim és érdekelnek is (igaz, nem a kutyuscicus-vonalon, még ha bírom is őket is persze, hanem a hüllők és a rovarok a nagy kedvenceim), szeretek vezetni, nagy járműre is van jogsim, nem dohányzok. Nyelveket tanulok, és érdekel csomó minden más is, még ha filmek-sorozatok-könyvek terén teljesen műveletlen is vagyok. Eddig kis túlzással minden nő álma is lehetnék, legalábbis ez totál beillik abba a sorba, amit a csajok (ebben a korban egyáltalán mi a jó megnevezés?) elvárásként, de legalábbis imponáló tényezőként szoktak felhozni a férfiakkal szemben az egyértelmű "legyen udvarias, legyen kedves" mellett.

Na most ehhez képest egy kezemen meg tudom számolni, hogy ennyi év leforgása alatt hány beszélgetésem lett, nemhogy még hány randim. Egyetlen féléves kapcsolatom akadt, ez tény, de a végén gyanúsan kamu indokkal lettem elzavarva. Kipróbáltam már mindenféle külsőt (ing/póló, szemüvegben/anélkül, szakáll/borosta/semmi, rövid haj/lenyalt haj/Pidgeotto-haj), és ezek szinte mindegyike fent is van a képeim közt, egyfajta "lehet válogatni!" jeligére, hátha mindenki talál magának legalább egy olyan képet, amin tetszek. Spoiler alert: nem. Eddig még nem talált szinte senki sem. Számtalanszor regisztráltam már újra az összes társkeresőre, mondom hátha ezúttal egymásra találunk valakivel - és semmi. Legújabban egészen konkrétan NULLA matchem van, lakóhelyem 100 km-es körzetének szinte összes 24-36 éves nőjének jobbra húzása után. Mivel ez annyira szürreális már, hogy tényleg nehéz elhinni, így egy ideig arra gondoltam, hogy biztos csak rendszerhiba - na de minden társkeresőn, minden regisztrációmkor? Nem fogok hazudni: volt már néhány lájkom, meg korábban matchem is (bár mindez közel egy évtized alatt is 30 alatti szám), de kiktől? Olyanok húztak jobbra, akik... hát nem tudom, hogy lehet ezt polkorrekten megfogalmazni, de maradjunk annyiban, hogy "inkább nem" (márpedig nagyon alacsony nálam a léc külső terén ennyi idő után), illetve olyanokkal álltunk párba, akik totál komolytalanok voltak és vagy nem is válaszoltak, vagy 2 mondat után tűntek el, vagy ami egy még újabb divat lehet: randira elhívásra nem válaszoltak és egy örök életre ghostoltak. Tehát nevezhetjük őket talán a legkomolytalanabbaknak is. Facebookon ha ráírok valakire, legjobb esetben elutasítást kapok, de inkább nemválaszt/tiltást, élőben meg elvből nem is próbálkozok. Minek, ott tán hirtelen jóképű, magas dumagéppé válnék? Dehogy, ráadásul egész biztosan kiderülne rövid úton, hogy amúgy a hölgy régesrég foglalt és azt hitte, csak barátkozok.

Még úgy 22-24 éves koromban -bár kétségbe voltam már esve, de- úgy gondoltam, hogy nem sokáig fog tartani már ez a tapasztalatlanság, szinte matematikailag is nulla az esély rá. Azóta rengeteget változtam, az igénytelenséget és az általános, minden felé kiterjedő érdektelenséget legyőztem, nem mellesleg fogytam tök fölöslegesen 30 kilót - mind-mind teljesen hiába. Arra, hogy a harmadik évtizedemet megkezdve is szinte ugyanott tartsak, mint húszas éveim elején... hát erre a legextrémebb, legnyomasztóbb, legfélelmetesebb rémálmaimban sem számítottam volna. Fura, mert többen azt mondták (ismerősök, fórumokon, Facebookon, vagy épp itt megkérdezett emberek), hogy, idézem, "semmi baj velem", de nyilvánvalóan ez kegyes hazugság, mert ha ennyire nem lenne velem semmi baj, akkor már házas lennék ebben a korban, de minimum komoly jelöltem lenne. Vagy még ha az sem, hát akkor sem a szó szerinti levegőnek nézés lenne a valóság.

A feltételezésemet, miszerint okádékul nézek ki, bárhogy és bármivel is próbálkozzak, alátámasztják a döbbenetesen depresszív Photofeeleres értékeléseim is. De kérdem én: tényleg létezik az, hogy ennyi idő alatt, több tízezer(!) jobbra húzás után is csak és kizárólag a külsőm miatt ne kelljek senkinek?