Létezhet, hogy egy férfi csak a külseje miatt nem kell senkinek?

Ismerem magamat, igen, olyannyira, hogy nem is értem most ezt a hozzászólást úgy igazság szerint. :D Egyet magyarázz meg légy szíves: miért állsz be te is azok közé, akik -bár szerénytelenség, de mégis magamat kell idéznem- "hüledeznek, meg majdhogynem infarktust kapnak mások, amikor elmondom, hogy aszociális vagyok és nem érdekelt sosem a társaságba járás"? :D Miért olyan hihetetlen, miért olyan rémisztő mindez? Számomra meg a szélsőségesen extrovertált emberek rémisztőek, hihetetlenek, de inkább idegesítőek, akik egy koncertre, egy városnézésre, egy állatkertbe, vagy úgy en bloc sehova nem tudnak elmenni egyedül. És teljességgel kizárt, hogy ez lenne velem a baj. Benne vagyok jó néhány csoportban Facebookon, és megszámlálhatatlanul sok nő van, aki pontosan ugyanannyira aszociális (nem anti~, az nagyon más), mint én, úgyhogy egyértelműen van erre is kereslet. Az pedig nem elvi kérdés, hogy a szó szoros értelmében fizikailag lefáraszt az, ha társaságban kell lennem, hogy 10 perc után érezhetően frusztrált és egyenesen ideges leszek; hanem ilyen vagyok. Ezt nem "eldöntöttem" (bár az biztos, hogy nagyon a fején találtad a szöget azzal, hogy még ha ez csak egy bebeszélt dolog lenne, akkor se igazán lennék hajlandó ezen változtatni, mert valóban hiteltelennek érezném magam).

Annyit esetleg alá tudok írni, hogy sokan baráti körből ismerkedtek, valóban, ez mondjuk 1%-kal növelné az esélyeimet - viszont, halló!, holnapután már 2024-et írunk, bőven az internet korát éljük! Az meg megint más kérdés, hogy van egy haverom (az egyetlen, vele is csak úgymond hagyományból tartom a kapcsolatot), aki bár szintén introvertált, de megerőltetve magát eljár társaságba, pont azért, hogy hátha így lesz valakije. Pechjére viszont ő sem néz ki túl jól. Hát... ő is fölöslegesen kapálózik immáron 3 éve. Mindenesetre ugyanúgy, ahogyan a magukat szociálisnak valló nők nem tudnának velem mit kezdeni, úgy én se velük, szóval itt a mondás klasszikus értelmében véve nem is egymást keresnénk.

(Egyébiránt attól függetlenül, hogy nem sok mindennel értek egyet az általad leírtak közül, az mindenképp elismerendő, hogy érdekes gondolataid vannak, normálisan megfogalmazva, és még a helyesírásod is rendben van. Ez mind ritkaságszámba megy itt!)

Most majdnem elkezdtem fennhangon kikérni magamnak, hogy "az aszociális jellem nem személyiségzavar!", de rákeresve legnagyobb döbbenetemre tényleg akként szokás kezelni. Elég fura, nem gondoltam volna... Mindenesetre nagy tényfeltárás nem kell hozzá: egyetemista koromig nagyon kövér voltam (most is van rajtam 5-8 kiló, de az statisztikai hibahatáron belül esik még saját véleményem szerint), emiatt vertek meg más módon inzultáltak úgy 8-10 éven át. Aztán jöttek a "barátaim", akiktől annyit kértem (már akkor!!! tizenpár éve, jelezném!), hogy mutassanak be szingli lányismerősüknek - majd ez nehezükre esett. Itt már végképp csalódtam az "barátokban", és nem is véletlen, hogy azóta se tartok rájuk igényt, de maguk az emberek felé az undort, bármilyen röhejes is legyen, ez az oldal váltotta ki belőlem végleg. Egy ideig gyűjtöttem is az itt kapott, okádék stílusban írt beszólásokat, a végtelenül sértő, egy mondatból felállított pszichoanalíziseket, a maró, gúnyos cinizmusokat és a mérhetetlen rosszindulatot. Például: "miért, most őszintén, mit lehetne benned szeretnie egy nőnek?", vagy "hú, ilyenkor örülök, hogy működik a természetes kiválasztódás - nem is fogsz szaporodni szerencsére". Nyilván tudom, hogy ezek a legalja söpredék trollok, meg azok a beképzelt idióták, akik a való életben egy fabatkát nem érnek emberileg, és itt élik ki magukat, illetve, akiknek a szavára nemhogy adni nem lenne szabad, hanem még elolvasni se kellene a fröcsögéseiket, de azért elgondolkodtató: ez lappang legbelül tényleg az emberekben? Hát én ezekkel nem annyira akarok akkor egy légtérben lenni! Evidens még előttem is persze az is, hogy én vagyok a legnagyobb kretén, amiért még ezeket egy ideig .txt-be kigyűjtve el is mentettem, de azért egy pár percnyi elmélkedést megér a téma.

Na mindegy, ezért vagyok aszociális. És nem érzem azt, hogy emiatt kevesebbet érnék.