Örök magányosak: hogyan teszitek túl magatokat azon, amikor a barátok mellőznek a szerelmük miatt?

Rohadtul nem kellene négy párral szilveszterezned, mert csak még erősebben fog fájni. Ismerkedned kellene, direkt ilyen beszélgetős összejövetelekre eljárni idegenek közé. A párocskákra akkor pocsékold az időd, ha már alakul valami.

Amúgy azokkal a barátokkal én már nem tartom a kapcsolatot, akik tényleg másról sem tudtak beszélni, mint a párkapcsolatáról.

Mert szerinted egy ilyen végletekig megkeseredett, bárkire ráakaszkodó, kétségbeesett emberrel ki szeretne lenni?

Az meg sok mindent elárul rólad, hogy egy normálisan megfoglmazott, segítő szándékú kommentre ilyen vállalhatatlan ontó módon reagálsz.

Senkitől nem sajnálom. Legjobb barátom 5 év után bepasizott, aztán lemondogatta a randijait mondván nem akar elhanyagolni.

Én meg mondtam neki, hogy nyugodtan, normális hogy ilyenkor el se tudnak szakadni. Ha lenyugodtak a kedélyek picit, itt leszek majd.

Én nagyon jól elvagyok egyedül is általában. Találok tennivalót

Volt egy gyerekkori barátom aki ha együtt volt valakivel akkor megszűnt létezni a kommunikáció köztünk. Most már így felnőttként ez ott tart, hogy nem beszéltünk 3 éve, találkozni úgy 7. De már nem érdekel :D

Ha ennyire rágörcsölsz nem fog sikerülni az tuti. El kellene foglalni magad valami értelmes dologgal ami építően hat rád. Sport vagy bármilyen KÖZÖSSÉGI elfoglaltság ahol emberekkel vagy körülvéve és fel sem tűnik, hogy egyedül vagy.