Ha ez igaz, hogy a magány gyilkos ellenség, akkor én úgy 40 évesen szerintem 60 nak fogok kinézni, pedig soha sem ittam vagy dohányoztam. És ez ellen nem is lehet tenni. Mások is vannak itt magányosak és félnek a következményeitől?

"én úgy 40 évesen szerintem 60 nak"

cikket is olvastad, vagy csak a címét? a tartós depresszióval esélyesebb a krónikus betegségek kialakulása, mint a dohányzással. a dohányzással viszont sz*rabbul fogsz kinézni, mintha nem dohányoznál, függetlenül attól, hogy depressziós vagy-e vagy sem. és büdös lesz a szád.

A gyerekmentes, egyedülállő nők a legboldogabbak.

[link]

Mert szerinted egy nő ráerőszakolhatja magat olyan férfira, aki nem akarja a nőt???????

🤦‍♀️🤦‍♀️🤦‍♀️

#3: ez Paul Dolan hipotézise, ennek az elméletének egy egész könyvet szentelt, és ennek az elméletnek számos kritikusa van, a Guardianos cikket ís módosítani kellett, annak pontatlansága miatt.

[link]

(itt a kollégák kritikai észrevételei vannak)

[link]

(itt a konkrét pontatlanságokra térnek ki)

Dolan kihátrált a Guardian interjú mögül, a hipotéziseit alátámasztó kérdésekre pedig nem válaszolt, így az sem derült ki, hogy az általa citált táblázatokat honnan szedte.

Én inkább úgy vettem észre, hogy az alapból szar külső vagy a leromlott külső öli meg a kapcsolatokat, amely magányhoz vezet, tehát az ember még jobban elhanyagolja magát, motiválatlan és kedvetlen lesz mindenhez. Ez egy ördögi spirál, amiből nehéz kitörni. De kb. amúgy olyan mint a tyúk meg a tojás esete. Melyik volt előbb a szar külső vagy a magány?

Én 28 évesen kb. 40-nek nézek ki és fogalmam sincs mitől. Amikor még volt barátnőm elkezdett leromlani a külsőm, kihulott a hajam és szó szerint darabokra törtek a fogaim, minden előzmény nélkül. Azóta félig megőszült a szakállam és így kopaszodással / fehér szakállal tényleg sokkal idősebbnek tűnök a koromnál (ha nem is 40-nek, de 35-nek biztosan gondolnának az emberek).

Nyilván azóta kapcsolatom se volt, nem érdeklem a nőket. Kedvem, motivációm nekem sincs semmihez hisz minek? Egyedül vagyok és valószínűleg így is maradok, így nem kell jobb meló, nem ösztönöz a tanulás, hogy majd több pénzem lesz és el tudom látni a családom (hisz nem lesz 99% eséllyel) stb.

A motiválatlanság pedig tovább gyilkolja az embert belülről, ami előbb utóbb (inkább előbb) külsőre is meglátszik. Én rohadt kíváncsi vagyok mit hoz a jövő, hogy melyik évben mitől leszek még ocsmányabb. Szinte minden éve jut valami...