Miért nem értik az emberek, hogy az alábbi ok miatt nem tudok/ nem is akarok ismerkedni?

Beszéltünk egy társaságba erről az ismerkedésről, és én elmondtam őszintén, hogy ha én egy rakás sz*rnak látom és érzem magam akkor hiába van esélyem egy csajnál ha jó is vagyok akkor saját magamat csinálom ki bizonyos szituációkban. Elvileg annyira rosszul nem nézek ki mint amennyire az önértékelésem mutatja, de 2 dolog ami miatt elvből nem is próbálkozok a másik nemnél, mert ha én nő lennék is elutasítanám az illetőt.

65 kg vagyok és 6,5 dioptriás szódásüveg szemüvegem van. Azt mondták nem ezen múlik, de én tudom pl ha tegyük fel lenne egy párom és beszélgetne "norámis" (én magamat nem tartom annak ezen okok miatt) férfiakkal, akkor tuti féltékeny lennék és jelenetet rendeznék. Az ismerősök nem tudják, de én ismerem magamat. Sajnos nyertem a genetikai lottón, igaz nem 5 öst, mondjuk úgy 4-est, mert ezeken még tudok javítani, nem olyan hogy nincs meg a kezem vagy a lábam.

Persze itt lehet jönni, hogy belső értékek, humor, kisugárzás stb.

De én nem akarom, hogy azt mondják rám, hogy "csúnya a pasim, de nagyon jó humora van, nagyon jó az ágyban stb."

Én mindent amim van odaadnék azért hogy jól nézzek ki, mint egy férfi.

Intelligencia, egzisztencia, pénz, humor, tudás számomra semmit nem érnek. Lehet akármilyen jó a belső, ha sz*r a váz.

Szóval nem az a baj, hogy nincs siker. Hanem hogy azt mondják próbálkozzak. Vagy próbálkozzak csúnyább vagy idősebb nőknél.

Egyértelmű nem. Volt egy csajom és ő magasra tette a szintet, aki nem közelíti meg afelé nem közelítek. Lesz 5 év, vagy 10 év, 20 év mire embert faragok magamból és ha sikerül majd abban a pillanatban fogok próbálkozni.

Addig azt követem, hogy minden egyes tevékenység ami nem visz közelebb a célomhoz, az távolabb visz tőle.