Szerintetek az egyedüli életről át lehet szokni a közös életre?

Sok nő megalkuvo.

Pl exem olyan rigolyás lett egyedul élve hogy ki volt kötve pl a nappali kanapén nem hempereghetek mert az a parnákkal egyutt dísz csak, az se volt mindegy hogyan mosogatok hova teszek le egy poharat fürdés utan le kellett törölni a kád szélét is, az se volt mindegy hogyan lépek ki nehigy egy csepp víz is máshova essen le ahova nem kéne, es beleszolt abba is hogy en nem szellőztethetek(volt egy köhögős éjszakám nagyon szükségem lett volna friss levegőre de nem engedte kinyitni az ablakot inkább fulladjak meg🤣)

Az exe 7 évig bírta vele!!

Én 1 év után kerestem mást.

Szerintem sok dologtól függ. Attól, hogy valakinek nem volt tartós kapcsolata még lehet rendezett ember akivel lehet együtt élni.

Nyilván a többség nem ilyen lesz, magam sem. Sajnos ha alakul párkapcsolat, akkor nagyon hamar kijön, hogy sok olyan hiba van ami nekem fel sem tűnik már, de egy normálisan szocializált embernek igen.

Ugyanez, 32N.

Szerintem ilyenkor már nem lehet átszokni. De én igazán nem is vágyom rá. Csak a szex hiányzik, a jó és sok szex olyannal, akivel nagyon működik a kémia köztünk, erőteljes és kölcsönös vonzalom van. Minden más csak nyűg lenne, idegesítene. Megzavarná a nyugalmam, a kényelmem, a számomra megfelelően kialakított, stabil kis életem.

Persze ez így biztos nem egészséges, de 30 fölött már nem gondolnám, hogy "kezelhető". Abban a korban az, amikor még mindenkinek azt vágják a fejéhez, hogy álljon lazán a témához, ne görcsöljön rá, majd jön, majd alakul stb... Így utólag belegondolva ott kellett volna igenis nagyon keményen erőltetnem, akkor talán ment volna.