Miért nem tudok örülni, hogy valaki érdeklődik irántam?

Tepertem, változtattam, de semmi. Soha nem néztek szrba se engem. Egy alapból rossz külsőből, belsőből a maximumot kihozva is szrt se érek, esélyt sem adnak, mert nincs mire. Ezen már túl vagyok.

Viszont most jött egy ember, aki meg akarna ismerni. Egyik barátom ismerőse. Érdeklődik irántam, mindig ír. Egyszer találkoztunk, amikor bemutattak minket egymásnak, nem sokat beszéltünk. De taszít az egész. A hívásozást minden csipri-csupri dologgal elhalasztom, mert nincs kedvem beszélgetni vele. Egyáltalán. Addig működött a dolog, addig tudtunk beszélgetni, amíg rá nem mentem a profiljára és meg nem néztem a képeit (csak a messengert használtam, facebookot most töltöttem újra). Azóta már visszaírni is kész kínszenvedés, ugyanazokat a köröket ismételgetjük. Nem akarom megismerni, pedig aranyos.

azt hittem, hogy egy ilyen embernek, mint nekem nem fog számítani a külső, de mégis. Amikor elkezdtünk beszélgetni, akkor előtte már találkoztunk és semmit mondó volt az, meg rá se néztem, bár akkor se tetszett, így meg képei alapján még úgy sem. Utálom magam, hogy így érzek.

Nyilván nem tetszhet mindenki mindenkinek, de hogy olyan szerencsétlen vagyok, hogy egy valakinek tetszek meg és az nemhogy vonz, de taszít is...