Mikor érezted azt legelőször, hogy reménytelen vagy, és valószínűleg örökre egyedül leszel?

15 évesen éreztem, hogy itt gondok lesznek, pedig akkor volt hogy először ismerkedni kezdtem, volt két lány is akivel alakult a dolog, de inkább csak az egyikkel akartam volna összejönni, a másik még túl fiatal és éretlen volt.

Aztán persze nem jött össze a dolog, most nem megyek bele miért.

Után végig jártam úgy a középsulit és az egyetemet is, hogy soha egy nyamvadt randin nem voltam, nem csókolóztam senkivel és nyilván nem is szexeltem. Egyetem végén aztán a semmiből lett egy csajom, 3 évig, de után ismét semmi. Még a szakítás után 2 évvel volt egy alkalmi jellegű kapcsolatom, de azt inkább letagadnám legszívesebben...

Azóta semmi. Szóval mondhatom hogy 27 éves koromban vált ez a dolog véglegessé. Azóta nem is próbálkozom (nincs is kinél).

"Össze akartak hozni egy pasival, aki senkinek nem kell, de nekem legyen jó"

Szóval válogattok, csak az alapján hogy "másnak sem volt jó" és még sajnáljunk titeket?

Egyáltalán hogy lehet ezt így komolyan venni?

Jó hogy nem azzal jöttök hogy nektek szegény lánykáknak csak "csúnya fiúk" udvaroltak, ami milyen megalázó volt rátok nézve

#22

Én kérek elnézést, hogy egy kívül belül nyomi emberért nem kezd se a nyálam folyni, se a punám nedvesedni. Főleg hogy egy lánynak vagdosós képeket küldött, csak mert visszautasította. Remek ajánlat.

Óvodában sok fiúnak voltam a szerelme, üldöztek, kergettek, meg akartak puszilni, 2 fiú összebunyózott értem, mert nők napján (lányok napján) nekem akarták adni a virágot. Még akkor is üldöztek a kis szerelmeim, amikor a hosszú hajam le lett vágva bénára, féltem óvodába menni, hogy csúfolni fognak.

Aztán általános iskolába ugyanez ment mindenkivel, csak nem velem. Én valahogy senkinek nem voltam a szerelme. Aztán hatodik-hetedik környékén mindenkinek elkezdték csapkodni a fenekét a fiúk. Mindenkiét, kivéve az enyémet.

Középiskolában már 11. osztályra mindenkinek lett barátja, csak nekem nem.

Elég szomorú lehet csajok ha nem kelletek a Chadeknek ezt aláírom.

Csak míg az általatok áhított Chadek a férfiak 10-20 %-a, addig a férfiak a nők felső 80-90 %-át keresik. És úgy nem találják sokszor a magukhoz illőt. Többek közt azért nem mert azok a csajok Chadek ágyát melegítik úgy mint az itteni csajok szerették volna.

Szerintetek most nekünk pasiknak sajnálni kéne titeket?

Nem vagyok incel, barátnőm is van éppen. Nem hinném hogy ne tudnék vonzalmat kiváltani, csak arról van szó, hogy mi a fenének próbálnék én, vagy akár egy chad vonzalmat kiváltani olyan csajokban akik mélyen a szintjük alatt kuksolnak?

Nőként mindig vannak lehetőségek, ti pedig akik nőként képesek vagytok társkeresési problémáitokon siránkozni, nem értitek meg az egésznek a lényegét:

- Ha te gyatra kinézetű nő vagy akkor ne akarj chadeket magadnak, mert azok csúnyán el fognak hajtani titeket!

- Ha te gyatra kinézetű nő vagy, akkor ne várj arra hogy felszedjenek téged, hanem szedd fel te a srácot, aki a te kalibered, különben egyedül savanyodsz meg!

- Ha te nő vagy, akkor ne siránkozz, mert ezerszer egyszerűbb dolgod van a veled egy szinten lévő pasiknál, mint a pasiknak a velük egy szinten lévő csajoknál!