Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szűz, feminin férfiként menjek prostituálthoz? Vélemények?
(Hosszú. TLDR warning)
Harmincas férfi vagyok, bár ezt még leírni is furcsa, sajnos nem érzem magam férfinak. Nem vagyok tartás nélküli papucs, de nincs igazán férfias kiállásom, sem túl sok önbizalmam (színlelni tudom rövid időre, de ennek nem sok értelme). Nem tartok ott az életben mint ahol szeretnék. Nyilván ezeknek mind oka és háttere van, amiről nem itt fogok áradozni.
Egyáltalán nem nézek ki rosszul, de annyira jól sem, hogy néhány online fotó alapján teperjenek utánam a nők, illetve magas sem vagyok. Nem igazán klasszikus férfias a viselkedésem, sok szempontból inkább feminin. Nem a sztereotipikus homoszexuális fiú manírra gondolok, hanem kedvesség, jóindulat, segítőkészség, törődés, gondoskodás, visszafogottság, mély és intenzív érzelmek. Férfi példaképem sem volt.
Ha elkezdek őszintén beszélni magamról, akkor gyakran továbblépnek kevésbé 'nehéz esetet' keresni, főleg hogy online szinte végtelen számú hím közül válogathatnak, vagy legalábbis ez a látszat, illúzió.
Ha találkozunk, a viselkedésem és kisugárzásom gondolom nem olyan, hogy a legtöbb nő számára megfelelően generáljak szexuális vonzódást.
Szólítottam le nőket nem romantikus szándékkal - nem okoz gondot a társalgás, nem vagyok aszociális - de máskülönben félek attól hogy kellemetlen helyzetbe kerülök, hülyét csinálok magamból. A lakóhelyem közelében, abban a közösségben amiben gyakran megfordulok, ez nyilván fokozottan igaz. Magyarul nincs még bátorságom leszólítani azt aki tetszik. Tudom ez is inkább fejben dől el, és mivel problémás az önértékelésem, ez is rányomja a bélyegét az aurámra.
Aktívan dolgozok azon, hogy fejlődjek minden területen, de közben a hormonok hajtanak, ironikus módon hatalmas a libidóm. Nehéz koncentrálni, ha folyton ez jár az ember fejében.
Volt egy kapcsolatom, csináltunk szexes dolgokat, kielégített. Nem keféltünk, bár mindketten akartuk (ennek az okát túl hosszú lenne kifejteni, és nem releváns), így még szűz vagyok.
Megfordult a fejemben, hogy hivatásoshoz menjek, ő vegye el a szüzességem. Szeretném meghallgatni az érveket mindkét oldalról, pro és kontra.
Pozitív érzéseim lennének utána, férfiasabbnak érezném magam, hogy ezen is túl vagyok, és tapasztalatot szereztem, és megnyugszok kicsit? Vagy inkább pont a negatív érzéseket erősítené bennem, hogy szánalmas lúzer vagyok akinek még szexért is fizetni kell? (A pénzes része talán azért is érdekes és vitatható, mert ha van egy kapcsolatod, többnyire az is költségekkel jár, nem? Attól függ...)
Attól félek, hogy izgulok és nem áll fel, pláne vadidegen lakásán először. Talán kevés alkohol segíthet ellazulni ilyen esetben? Azt értem, hogy célszerű olyan lányt választani, aki rendelkezik pozitív értékelésekkel.
Attól félek, hogy a lány nem hozza a barátnő érzést, és szar élményem lesz az első. A legjobb 'munkásnak' is lehet rossz kedve, rossz napja.
Attól félek, hogy ha kedves és aranyos, akkor is azon fogok agyalni hogy tudom csak a pénzért színészkedik. (Van olyan egyáltalán, hogy a dolgozó is élvezi, vagy legalábbis nem bánja, ha a kliens éppen előnyösebb kinézetű, szép testű, és tetszik neki?)
Csók nélkül elég nehéz elképzelni ilyen együttlétet, de ha jól értem, ez sok nő számára intimebb dolog mint gumival berakni. Van erre jó módszer, hogy tudjam szimpatikus vagyok-e a lány számára és akar smárolni? Hagyjam hogy ő kezdeményezze ha szeretné? Ilyesmit előre megbeszélni elég hangulatgyilkos lehet.
Milyen tarifában kell gondolkozni? Nyilván fogalmam sincs. 1 óra? 20-30k? Budapest.
Láttam olyan hirdetéseket, hogy állítólag naponta legfeljebb 2-3 klienst fogad, tehát megválogatja hogy kivel. Ezt vajon mennyire tartják be? Ha kevesebb vendéggel számol, az óradíj is magasabb?
Szóval van itt olyan aki rosszlánnyal élte meg a legelső élményét?
Az is megfordult a fejemben, mi van ha tényleg rossz testbe születtem úgymond, ha nem vagyok képes betölteni az elvárt férfi szerepet... Létezik ilyen vajon, vagy inkább csak pszichés probléma, nem megfelelő fejlődés? Vagy más feladatom van az életben? Nem mindenkinek kell családot alapítani? Vagy simán cul de sac, evolúciós zsákutca?
Hormonterápia, váltsak nemet? Hát ez már egy másik téma, és lehet ez a hajó már régen elúszott, ennyi idősen, nem tudom...
Akkor mi legyen, kedves olvasók? Vegyem a kötelet?
Létezik olyan lány vagy nő akinek inkább a feminin jellemű hím tetszik? (a fentebb említett tulajdonságok) Aki hozzám hasonlóan divergens a klasszikus férfi/női szerepek tekintetében?
Az értelmes hozzászólásokat értékelni fogom.
válasza:Kötelet nehogy vegyél,de most komolyan !
Aki így fogalmaz,ilyen a stílusa és a lelkivilága,az akármilyennek is érzi magát,de egy értékes és tisztességes ember.
Ezt férfiként írom,és bár ilyen gondjaim nem voltak - más okból-, de abszolút megértem és átérzem.
Viszont a prostit nem tartanám célravezetőnek,már csak azért sem,mert Te,kérdező valahogy nem erre vágysz.Gondolok itt a csókra pl. Az egy bizalmas és meghitt dolog,csak azzal jó,aki iránt érez valamit az ember !
válasza:Én is ilyesmi vagyok, szerintem egy leszbikus, férfi testbe született nő.
Ne menj egyszerűhöz, valami nagyon barátnős stílust adót kéne találnod, mert Te nem az a "baszok" féle vagy szerintem. Esetleg kezdésnek egy masszázslány lenne jó...
válasza:Harmincas, házas nő vagyok, gátlásokkal és szorongással küzdöttem fiatalon (most is, csak már sokkal kevésbé), a pasikkal szemben különösen. És mélyérzésű, reménytelen romantikusként mindig az igaz szerelemre vágytam. A húszas éveim elején vesztettem el a szüzességemet egy fiúval, akivel pár hete jártam (előtte egy kéthetes "járásom" és egy szintén néhány hetes kapcsolatom volt évekkel korábban, plusz két csókpartner, ennyi az összes tapasztalatom). Nem voltam belé szerelmes, csak nagyon szerettem volna az lenni, de a srácon éreztem, hogy csak unaloműzésből jár velem, ezért kiábrándultam, csalódott voltam és végtelenül szomorú. Úgy voltam vele, hogy mostmár leszarom, nem várok arra, hogy szeressen valaki. Úgysem fog. Legalább ezen túlesek.
Meglepő módon nagyonis sikerült felizgulnom, sajnos a srácnak is, mert 1-2 perc alatt elment. Én meg nem. Ezután végképp lerázott, a kapcsolat véget ért nem sokkal az első szex után, nem volt második. Aztán pár héten belül képbe került életem szerelme, akit már korábbról ismertem, vele jártam azelőtt, szóval nem volt új. Így végül nem derült ki, mennyit változtatott volna a fellépésemen, és ezáltal a vonzerőmön vagy a pasiknál való sikeremen a tűzkeresztség. Utólag nehéz is eldönteni. De szerintem többet változtatott rajta az, hogy végül lett egy rendes kapcsolatom, szeretve éreztem magam, és megtaláltam a helyem, megnyugodtam. Ez adott igazán önbizalmat.
Ha mai fejjel neadjisten úgy alakulna, hogy megint ismerkednem kell, már sokkal lazábban állnék hozzá, és nem rettegnék a sikertelenségtől. Ha valamilyen téren egymásra találunk, jó, ha nem, mit számít, van ilyen (sőt normális, hogy abszolút ez a többségi eset), lehet továbbmenni.
Ha visszagondolok a szüzességem elvesztésére, és kielemzem, hogyan lehetett volna ennél jobb vagy rosszabb, akkor azt mondom, nyilván az lett volna a legjobb, ha szerelemben, boldog kapcsolatban történik. A második legjobb az lett volna, ha egy olyan ismerőssel, akivel van köztünk valami kapcsolatra alkalmatlan, de izgalmas vonzalom, és egy őrült estén egymásba gabalyodunk (de csak ha utána nem beszél ki!). A harmadik legjobb pedig egy buliban megismert vadidegennel, akivel talán nem is sokat beszélgettünk, de nagyon "ráéreztünk egymásra". (Ez a valóságban kevésbé kivitelezhető, mert nő lévén képbe kerül, hogy ha egy őrültet fogtam ki, meg is halhatok, és ez elég nagy visszatartó erő, legalábbis nekem.) Az utóbbi kettőre lett is volna lehetőségem, de nem voltam abban a lelkiállapotban, hogy képes legyek meglépni, és attól is féltem, amitől te, hogy utána csak rosszabbul érezném magam. Utólag meg azt gondolom, simán lehet, hogy tökre nem így lett volna, sőt. Már csak abból kiindulva is, hogy ahogyan végül elvesztettem, az is földhöz vághatott volna lelkileg. Mert az volt az egyik legrosszabb lehetőség. Olyannal, aki semmibe vesz, akinek még teher is vagyok, nem szeret, nem is érdeklem, és azon gondolkodik, mikor rázhatna már le. Mégis úgy voltam vele utána, hogy rezignáltam megvontam a vállam, hogy "ez is megvolt. Ilyen lett, ez van."
Na, arra jutottam, hogy tanácsot nem tudok adni, csak átadni, amit én megéltem, hátha megvilágít benned valamit. A régi énemnek is hiába okoskodnék útmutatással. A gödör alján minden egész más tud lenni, mint fentről nézve. De csak semmi kötél! Annál a prosti is ezerszer jobb ötlet. 💝🫂
Ui.: ha nem érzed azt, hogy kifejezetten nőnek vágysz lenni, akkor nyugodtan maradj csak meg annál, hogy férfi vagy.
válasza:Gondolod ,hogy a melegeknek igénye van érzelmekre,csókra,meghittségre 4-es?
Meleg férfi vagyok,de nem ezt tapasztalom,hanem egészen mást :/
válasza: válasza:Én is összetenném a kezem kedves 6-os...
Nem is hinnéd,milyen kincs egy ilyen ember !
válasza:Tévúton járnak az utolsó hozzászólók. Az tuti hogy nem meleg a kérdező! Tudom, mert az esszéjéből tökre magamra ismertem. Annyi különbséggel, hogy én 25 évesen éltem át ezt, csak nem prostival. De az elmény sajnos így is elmaradt a várakozásaimtól. És a slusszpoén, rá két hétre megismertem a feleségem. Ennek már 20 éve. Tulajdonképpen mindenünk megvan.... kivéve a boldogság.
A #2-es közelebb jár a megoldáshoz. :)
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!