Az internet előtti párkeresés ezért volt egyszerűbb?

#11

3 hét alatt 20 randi… az ilyen sose fogja megérteni milyen amikor fent vagy két évig és egy kezeden meg tudod számolni hány nővel beszéltél :D az ilyen miért nem megy el a pitsába?!

#13: Én is így vagyok vele, csak én 2020-ban regisztráltam először, megszakításokkal vagyok fent egyszerre 4 appon. Eddig egyetlen egy lánnyal sikerült randit összehozni, amiből semmi sem lett, még csak csók se, bár az én részemről nem volt meg a vonzalom eléggé.

Viszont miért menjen el a picsába? Szerintem ő 20-30-as korosztály, hiszen 13 éves kapcsolaton van túl.

de igen, 30as korosztály vagyok, mellesleg magas sem vagyok, 173cm, különösebben jóképűnk sem gondolnám magam, és gazdag sem vagyok, csak egy átlagos villanyszerelő.

Viszont a kommunikáción múlik minden, és több leányzótól is hallottam, hogy üde színfolt vagyok, mert a többség egy értelmes mondatot nem tud írni magáról, az én bemutatkozó levelem pedig 3 a4 oldal, és akkor még rövid voltam. ugyan ígfy továbbiakban is képes vagyok kommunikációra, nem csak a szia mizu?... és társai...

Igen, és egyébként nagyon érdekes konklúziókat lehet ebből levonni. Pl. az, hogy legfeljebb pár száz emberből is ugyanúgy meg lehet találni azt, akivel teljesen jól boldogulunk, mert az a kor egyfajta pozitív kényszerhelyzetet teremtett, ergo "muszáj" volt jól megismerni azokat, akikkel lehetőséged volt kapcsolatba kerülni, ha nem akartál egyedül lenni, és a relatív határok sokkal racionálisabbak voltak, mint ma, amikor rövid időn belül akár több ezer emberrel is találkozhatsz.

Kisebb merítésből felfelé mozdul a szubjektív megítélése a másiknak, míg gyakorlatilag végtelennél értelemszerűen bezuhan. Azzal, hogy felső határ nélküli lett a potenciális partnerek száma, gyakorlatilag a nullához közeli lett általában az egyén értéke, és elképesztő nehéz kiemelkedni (ez oda-vissza destruktív következményekkel jár). Én a mai egyre elterjedtebb, egyre vulgárisabb kifejezéseknek, mint a "kukázni valakit" (egy másik embert, akit elvileg egy hete még szerettél), "red flag", "ghosting", vagy a végtelenhez közelítő, sokszor teljesen irracionális elvárások megjelenését is ehhez a szélsőséges, villámgyors változáshoz kötöm.

Az embernek egy ilyen környezetben logikus, hogy a nárcisztikus tendenciái felerősödnek (az nem lehet, hogy én semmivel nem vagyok jobb, mint az a sok millió, akit látok, hisz pontosan tudom, hogy bőven vannak pozitív, vonzó tulajdonságaim), míg a másikhoz való hozzáállás radikálisan negatív irányba változik (mindenki csak tömegeket lát az emberek sokasága és a kevés, felszínes információ miatt), ezek a tendenciák pedig társkeresőkön a leglátványosabbak.

A "régi", kis létszámú közösségek sokkal emberbarátabbak voltak minden szempontból, be kell látni, hogy bár a szabadság önmagában nem negatív dolog, ebben az esetben a végtelen szabadság tönkretette az emberek reális énképét, és a másikhoz való tisztességes hozzáállást is.