Régen valóban elfogadóbbak voltak a nők, mert pl. jobban elfogadták, ha a férfi még szüleivel lakott?

Most is vannak nők, akiket nem érdekel hogy a férfi a szüleivel él, sőt oda költözik és megvannak nyugodtan. Természetesen több az olyan nő, akit bár nem zavar, hogy őt él a férfi a szüleivel az bizgatja, hogy vajon önellátó-e, önálló-e az életben és közös lakásban élne vele a szülei nélkül. Viszont ha a "férfi" életképtelen, anyuci pici kisfia, akkor mindegy, hogy külön vagy együtt él a szüleivel a legtöbb nőnek nem fog kelleni úgyse.

Érted kérdező, hogy hol van a kutya elásva? ^^

Régebben anyagilag még szigorúbbak voltak az elvárások, hiszen a férfi tartotta el a feleséget, gyerekeket. Aztán később általában mindkettőjük szüleit is.

Ha nem volt elég pénze, vagy nem megfelelő famíliából jött, akkor a lány szülei simán megtiltották a házasságot.

Ilyenkor volt néhány aki a tiltás ellenére a hozzáment, de így bukta a hozományt meg a társadalmi státuszt, ami kockázatos volt (pl ha a férfj meghalt, az özvegy magára maradt, mert ki volt tagadva)

Szociálisan viszont egy csomó mindent el kellett nézi a férjnek, fizikai bántalmazás, nemi erőszak, stb. Mivel a válás nem volt megoldható, a holtodiglan az úgy volt, hogy feleség megmérgezte a férfit, vagy a nő szeretője intézte úgy hogy megözvegyüljön.

"Régen dolgoztak a nők. Ma meg... vicc."

Régen (meg most is) a szegényebbek dolgoztak, a gazdagok meg az arisztokrácia nem.

A parasztoknál akkor is az volt, hogy a molnár összes gyereke dolgozott a malomban, aztán a legidősebb felnőtt kort megélt fiú megörökölte a malmot.

A fiatalabb fiú gyerekek meg általában vagy elmentek inasnak máshova, és remélték, hogy beházasodnak abba a családba, vagy elmentek papnak, szerzetesnek.

Manapság függetlenebb a párok karrierje.