Lehetek magányos a szerelem hiánya miatt, vagy csak nem vagyok kibékülve magammal?

19 éves vagyok.

Nem volt még sem barátnőm, sem kapcsolatom. Próbálkoztam már, de csalódás ért. Mindig is úgy álltam ehhez a kérdéshez, hogy nekem nem fognak kelleni egyéjszakás kalandok, és nem is kellenek.

Mindenki máshogy gondol erre. Úgy érzem nekem kevés lenne egy nő egy éjszakára.

Önbizalom hiányom nincs, jó srácnak tartom magam, próbálok a legtisztelettudóban viselkedni minden egyes nap, nem járok rossz társaságba és úgy vélem helyes értékrendem van.

Egy ideje már bánt a dolog, hogy nincs senkim. Sokszor nagyon magányosnak érzem magam. Attól is félek, hogy nem fogom megtalálni a rokonlelkemet..

Mivel már próbálkoztam és csak átverés lett a vége, mégjobban félek. De közben nagyon vágyom egy kapcsolatra.

Ezzel mit kezdhetnék? Görcsösen menjek afelé, hogy találjak valakit?( ami szerintem nem jó ötlet), vagy csak járjak nyitott szemmel?