Mi a legrosszabb az egyedüllétben? Abban ha egyedül él az ember? Rossz egyáltalán? Mik miatt?

Szerintem egyedül élni a világ legjobb dolga, pedig én nem vagyok egy emberkerülő valaki, és párkapcsolatban is szerettem együtt lakni a másikkal, annak is megvoltak a pozitívumai.

De amiket pl a kettes írt, nekem azok a dolgok pont nem hiányoznak, vagyis jobban mondva nem tapasztalom, mert ha beszélgetni van kedvem, mindig van valaki, akit felhívhatok és dumálunk egy órát, ha nincs, akkor viszont élvezem a nyugalmat. Illetve nyilván össze is futhatok bárkivel bármikor, amikor társaságra vágyok. Az intimitás is jelen van az életemben, függetlenül attól, hogy nincs komoly kapcsolatom, de emberileg is bírjuk egymást, jól működik a dolog, egész napot szoktunk együtt lenni, nem csak szex aztán viszlát, de ennyi épp elég, nem hiányzik, hogy állandóan együtt legyünk egész héten, folyamatosan.

Amióta egyedül élek, sokkal nagyobb rendet tartok, szóval nekem ez pl nem előny, hogy lehetek tróger, az viszont igen, hogy jobban a magaménak érzem a lakásom, és amit megcsinálok, az úgy is marad, hacsak én nem csinálok koszt meg kupit, de nincs az, hogy én rakok rendet és más bssza össze, ettől mindig elment a kedvem a takarítástól.

De ja, nyilván úgy biztos szar egyedül lenni, ha se normális családja, se barátai, se senkije nincs az embernek, én most csak az egyedül élés részre reagáltam, az nem jelenti feltétlenül, hogy magányos valaki.

#11

Pont erről írtam. Én nem tudok csak úgy felhívni valakit és egy órát beszélni, mert most ez egy olyan kor, amiben távolodnak a barátok. Lassan mindegyiknek családja lesz.

"A legrosszabb az, hogy nincs kihez bújni és átölelni."

Nekem is csak ez hiányzik. A szex nem.

Én is gondoltam már ,hogy prostit hívni csak azért..

de ha már kifizettem, nem tudom.. luxusnak tartanám nem megdugni..

kb olyan mint ha megrendelnéd az ételt az étteremben és az előétel elfogasztása után kidobnád a többit

Alapvetően beállítottság kérdése a dolog.

Aki introvertáltabb annak sokkal könnyebb lehet az egyedüllét. Viszont szerintem inkább célszerűbb a párkapcsolat nélküli fogalmat használni, elvégre mi az, hogy egedüllét? Ez leginkább azt jelentené, hogy home officban dolgozol, nincs egy barátod sem, soha nem mész sehova stb.

Ez valóban szörnyű élet lehet.

Nincs kapcsolatom már jópár éve és vélhetően nem is lesz soha, ahhoz nagy csoda kellene. De igazából nem is bánom. Volt egy barátnőm akit imádtam, akivel leéltem volna az életem, de igazából a lelki dolgokat barátok, haverok tudják pótolni, egyedül a szexualitás (nem feltétlen a szex) és az intimitás hiányzik. Senkihez nicns odabújni, nincs akivel közös (kettesben) programokat szervezzek, senki nincs aki úgy igazán, szerelemmel szeret.

Alapvetően viszont jól elvagyok, mindig is egyedül éreztem magam a legjobban, kiskoromban is inkább elvonultam legozni, nem szerettem a nyüzsgést, a nagy társaságokat. Elvagyok ezekben is, de inkább szeretek mélyebb beszélgetést folytatni négyszemközt, vagy kisebb csaoportban.

Én teljesen jól le tudnám élni az életem egyedül is, kizárólag heti 1-2 alkalomra kellene szexkapcsolat. Semmi együtt alvás, semmi közösködés. Az időm teljes részét magam osztanám be.

Egy negyvenes házas férfi.