Férfiak! Hogyan látjátok, mennyire nehéz ma, 2023-ban egy átlagos (nem gazdag, nem kiemelten sármos) férfinak ismerkednie nőkkel?

"Szépen hangzik a növesszen szakállat dolog, de ha nem ápolja, már rögtön igénytelen. Járjon más ruhákba.. és ha neki az tetszik?"

Nem természetes, hogy ápolom a hajam, fogam, bőröm, és ha férfi lennék, az arcszőrzetemet is?

Nem hiszem el, hogy minden pasinak ugyanazok a kinyúlt farmerek és pólók tetszenek. Nem hiszem el, hogy mielőtt kilépnek az ajtón, belenéznek a tükörbe, és azt mondják, wow, rohadt jól nézek ki.

"Pont ez a probléma.. hogy kapásból úgy van tekintve a férfiakra, hogy ezen meg ezen kellene változtatni, de amikor egy férfi megjegyzést tesz egy nőre, akkor szemét, mert fogadja el úgy ahogy van."

Nőként (khm) ezt igazán érthetnéd.

Nem a semmiből kezdtem el ezt mondani, hanem ez volt a kérdés. Ha valaki leírja, hogy neki nehéz a társkeresés, az akár nő, akár férfi, és akár akarja, akár nem, fogja kapni a tanácsokat. Ha egy random férfi (vagy nő) csak úgy a semmiből megjegyzést tesz egy nőre (vagy egy férfira), az persze, hogy szemét. Ki kérdezte?

"Senki nem várja el, hogy az légy, aki nem vagy, csak legyél az, aki nekem tetszik. Végülis"

Pont nem. Az legyél, aki SAJÁT MAGADNAK tetszik. És akkor nem lesz megjátszás. Kell egy egészséges önismeret és önkritika.

Mondhatom azt, hogy dagadt vagyok, na és? Fogadjon el így mindenki, és nekem is jár a top pasi. Vagy mondhatom azt, hogy dagadt vagyok, nekem sem tetszik a tükörképem, valamit tenni fogok ez ellen.

Senki nem tetszik mindenkinek, és nem is ez a cél. Hozza ki magából a legtöbbet. Ha leszarod magadat, más is le fog szarni.

#42

-Azért közel sem annyira drasztikus a helyzet, hogy minden férfi ugyanolyan ruhában jár. Azt aláírom, hogy egyébként az átlag emberek borzalmasan szürkén öltözködnek a hétköznapokban, de ez mind a két nemre vonatkozik.

Viszonylag sok forgalmas helyre járok napi szinten, én is figyelem az embereket. Nem mondom, hogy nincsenek igénytelen férfiak, de közel sincs olyan sok azok közül, akik átlépnek egy bizonyos ingerküszöböt, mint ahogy be van állítva.

-Nem a kéretlen megjegyzésekre gondoltam, hanem pl az itteni kérdések alatti reakciókra. A nőknèl valahogy mindig adu a gyerek, az okot ad a hízásra, az igénytelenségre. Az elvált, társat kereső anyukák nagy része feszt időhiányba szenved, a problémáik felsorolása általában csak egy önsajnáltatás, hogy kicsit jobban érezzék magukat. Amikor egy férfi túlsúlyos, az esetek nagy részében lustának vagy igénytelennek van titulálva, ha ugyanez felmerül egy nő esetében, akkor mindig valami egészségügyi problémával van takarva a dolog.

Ha egy férfi kiírja, hogy már 20 éves a legkisebb gyerek, de a felesége még mindig 50kiloval nehezebb, lusta és már ezek miatt nem kívánja, kivétel nélkül ő a szemét, mert nem segít biztos otthon, de ad elég pozitív megerősítést, fogja be és legyen hálás hogy egyáltalán volt aki szült neki.

-Nekem onnantól kezdve, hogy valaki azt mondja, hogy 100 ferfiból 99-nél jobb eredményt tudna elérni, ha kezelésbe vehetné, akkor nehezen tudom elhinni, hogy nem lenne írányítgatás a kapcsolatban. Rengeteg nő barátom mondja meg a párjának, hogy milyen pólót vagy nadrágot vegyen magának, rosszabb esetekben jön a, ha ezt megveszed nem megyek ki veled az utcára kijelentés. Az nem is érdekli őket, hogy már akkor se volt olyan a férfi stílusa, amikor megismerkedtek.

-Alapvetően nem arról volt szó, hogy valaki leszrja magát vagy sem. Miért ne tetszhetne valaki magának úgyis is, hogy nincs tökéletes alakja, esetleg kicsit túlsúlyos? Egyértelműen van egy ésszerű határ az önelfogadás tekintetében, de én sokkal komplexusosabb embereknek érzem azokat, akik folyton kifelé akarnak tetszeni, és ha valaki a párkeresés miatt megy el edzeni, az ebben a helyzetben van.