Miért nem tudják a párkapcsolatban élők komolyan venni a problémát, hogyha valaki szenved attól, hogy egyedül van?

11, vagy csak unják a céltalan és parttalan nyihogást.

Nekem nem magy ügy, hogy nem feküdtem le senkivel az elmúlt 9 hónapban. Sőt, már a kapcsolat végén se, ugyhogy meg van az egy év mostanra. Nem kaparom a falat, nem sirdogálok a sarokban, se a szex, se a pár hiánya miatt.

Én értem, hogy van aki magányos, van aki szomorú, vagy épp veszettül kefélne már. De ez nem a környezete problémája. Eleve nem tartozik senkire, főleg nem rendszeresen.

Segíteni nem lehet rajta, megoldás nem lesz, de legalább marha unalmas a sokadik kör után.

Mi lenne szerinted, szerintetek az empatikus reakció? Ha nem a vállveregetés és a jaj bubuka majd jobb lesz féle felesleges hazugság?

Egyszer egyszer az ember erre hajlandó a közeli ismerősei kedvéért. De itt véget ér a dolog. Senki nem vágyik az állandó érzelmi lehúzásra.

Én tudom milyen érzés a másik oldal. 21 évesen volt az első csókom, randim, szex, minden. Ovis korom óta állandóan volt kiszemeltem. Az összes barátomnak előbb lett párja és kalandja, és volt, hogy nekem nem mesélték el, mert nem tudtam cserébe hasonló sztorit felmutatni.

Ezzel együtt is azt mondom, hogy a kapcsolat nem minden, és nagyon veszélyes mindenáron akarni. Én is vágytam rá, de tudtam boldog lenni előtte is, sőt, boldog voltam. Rengeteg hobbim volt, szerető családom, barátaim, szakmai sikerek, stb stb.

Ez nem egy szükséglet. Egy igény, fontos és jó dolog, de lehet nélküle is teljes életet élni.

Maslow piramis? Az érzelmi és fizikai intimitás iránti szükséglet egyből ott van a légzés, evés, ivás, alvás, hugyozás, szarás után a sorban.

Meg most ez ne legyen már valami, amit újra fel kell találni és ki kell mondani, hogy szexuális lények vagyunk és de, a szexualitás az egyik legfontosabb.

Dehogy jó szinglinek lenni, jézus :D

Oké 18 évesen jó volt, de csak azért, mert előtte szar kapcsolatban voltam és mert tudtam bulizni és pasikkal kavarni :D

De azért felnőttként egyáltalán nem jó. Magányos vagy és semmit nem tudsz ellene tenni. Én voltam úgy szingli, hogy szexkapcsolatom volt, úgy egész elviselhető volt, de azért komolyat is akartam volna. Amikor meg már csók se volt meg semmi akkor szenvedtem. Persze én is előadtam és hazudtam magamnak, hogy ez így jó, de valójában csak féltem belekezdeni valamibe, nehogy az is toxikus vagy rövid legyen.

Fényévekkel jobban érzem magam együttélős párkapcsolatban, biztonságot nyújt nekem. Nem sírom vissza a szingli éveket, és aki szerint egyedül jó lenni, az hazudik, vagy aszex/aromantikus. Ami az emberek kb 1%-a vagy annyi se.