Az emberek miért használnak még mindig online társkeresőt, amikor maguk is tudják(?), hogy csak egy illúzió?

"Szinte mindenki mamahotelben élt. Ez nálam elvi kérdés"

milyen jófej vagy, hogy lenézed azt, aki nem tud / esetleg szingliként nem akar elköltözni a szüleitől, mert mondjuk jól megvannak, és nem akarja feleslegesen elszórni a pénzét, miközben benned annyi akaraterő sincs, hogy abbahagyd a zabálást, és elkezdj mozogni.

21-es, de te sem gondolsz arra, hogy miért jutottam ide, ahová, vagy hogy egész életemben küzdöttem ezzel és belefáradtam... :( Nem jókedvében szed fel az ember x kilót és kínlódik minden egyes falattal, mert az sem volt egy életvitel, hogy minden egyes lenyelt kalórián szorongtam, majd végül a mindenféle szorongásomra kellett gyógyszert szednem, mostanra meg kb. Feladta a kortizolszintem, annyira, hogy vizsgálatokra járok, hogy derítsük ki, mi a bajom, milyen diétát kéne használnom, ha már semmi nem használ arra, hogy non-stop fáradt vagyok, hiába szedtem, amit eddig kellett. Mert 27 évesen ez nagyon nem ad önbizalmat a párkeresésre, hogy fizikailag is beteg a szervezetem. Bàrmi lehet, IBS, endometriózis, IR és nem akarok többet össze-vissza diétázni. Eleget mozgok, a testépítő jellegű edzés heti 3-4x nem érdekel, én megmondtam az orvosomnak, hogy ezt nem tudom megoldani időben sem, megyek tovább mindennel, amit eddig szerettem és szívesen csinálom. :) 1 éve kb. Örültem h éltem, mert voltam annyira lent, hogy ki sem tudtam kelni az ágyból, mégis együtt laktam a lakótársammal, mert nekem csak a munkám volt az, ami éltetett.

Ne kerülj ilyen helyzetbe, én felálltam, most a mentális részem mellett a fizikaival kell foglalkozzam. Lettek újra barátaim, pár régi is visszaszállingózott. :D

A szervezeti elhízás és a mentális problémák is nálam egyértelműen apai ágról öröklöttek. Húgomnak is van elég baja. Anyának meg elege lett belőlünk kb. és elvált. Vele nehezebben is jövök ki emiatt.

És bármilyen hihetetlen nem olyan helyen élnek szüleim, ahol van egyetem, vagy perspektíva számomra. Emiatt is mentem el. Sajnálom, ha valaki ezt nem teheti meg, vagy neki így a jó. De én az a kategória vagyol akinek ez így nem volt jó, plusz le akartam válni, főleg válásuk után.

Én akiket megismertem, nagyon nem jó idokokkal voltak otthon, és hiába spóroltak, az összes pénzüket elverték más baromságokra, és amúgy sem a szülőkkel élés volt a red flag, hanem más dolgok, pl: hogy azonnal legyen szex, de kőzben előtte azért fogjak kezet az anyukájával... 27 évesen nekem ez ciki, és a privát életem az privát. De ez egy szubjektív érzésem, gondolatom, nem kell elfogadnia senkinek, én így élek és olyasvalakit keresek, aki hasonlít rám ebben.

Aki meg a kilók miatt nem akar az nem is engem keres. Én sem olyanok alapján lettem szerelmes, ki mennyi, hány centi magas, mennyit keres és egyebek, amik ígyis-úgyis változnak az évek során, sokszor úgy, hogy tehetetlenek vagyunk.

Kezelt mentális betegként pedig nehez elhinnem hogy lesz normális partnerem, de aki kezeletlenül mentális beteg az ki van zárva. Nem csinálom meg egyszer végig ezt, más kedvéért, nem ér ennyit az egész. Ha már együtt vagyunk és úgy jön a gödör az más. De visszamenni szandékosan abba a gödörbe... nem. És ezzel egyetért a terapeutám is, nem kell mindent elcipelni, a családom is le kellett rakjam. :/

Nincs ebben semmi illúzió.

Mi pl netes társkeresőn ismerkedtünk meg a férjemmel.

+ Az én, illetve az ő baráti körében is vannak párok akik így jöttek össze. Vannak régebbi, de ugyanúgy frissebb kapcsolatok is ezek között. Szóval abszolut jó dolog, és van értelme.

Mindenképp hasznosabb mintha az ember magányosnak érzi magát, de ennek ellenére semmi mást nem csinál, csak rinyál és panaszkodik emiatt, ahelyett hogy tenne érte, hogy legyen párja.

22.

Lehet keresni a kifogásokat de felesleges. Aki akar az bizony nem adja fel, próbálkozik, tesz érte, megtalálja a saját útját az életmódváltásban és lefogy.

Hogy honnan tudom? Onnan, hogy voltam a legdurvább időszakomban 170 kilós komoly szinten édességfüggő, érzelmi evő, IR, PCOS és pajzsmirigyalulműködő beteg, aki éjszakánként fulladt, és egy utcányi plusz séta is rettenetes fájdalmakat okozott.

Mára egészséges 64 kiló vagyok mert 4,5 éve diétázom, heti 10 órát sportolok, és ez lett az életem.

Bele lehet fáradni a folyamatos kontrollba? Igen, természetesen. Könnyű? Qurvára nem, rohadt nehéz... , de egy életünk van, és nagyon nem mindegy, hogy milyen minőségben éljük le.

Nekem is volt amikor csak 30kg feleslegem volt. Pár év és lesz az több is, ha nem fogja meg az ember, és nem határozza el magát időben.:(

Nem 30 kiló felesleg van rajtam, hanem 30 kiló az eltérés a barátnőmhöz képest, aki már túl vékony, 17-es BMI-vel érzi jól magát és ebből áll az élete. Egymagasak vagyunk, nekem 15 kilót kéne fogynom, nem 30-at meg 40-et, és ha ennyire empátia nélkül vagy ennyi küzdelem után, soha életedben nem csúsztál vissza, soha életedben nem szedtél gyógyszert, ami miatt visszahíztál, vagy bármi egyéb dolog (én amúgy kétlem, sok mindenen átmentél) akkor minek okoskodsz?

Gratulálok a teljesítményedhez egyébként, de ez nem jogosít fel, hogy beleköss mindenkibe, aki küzd. Mint fentebb írtam a sok vacak dolog után, ami velem történik, most jutottam el oda, hogy rakjuk ezt is rendbe. Az meg hogy belefáradtam az egészbe, jogos. Szabad érezni, szabad néha kicsit azt mondani, hogy nem fair az élet, nem akartam ezt, nem érdemeltem meg.

76 kiló vagyok, a doki szerint cèlozzuk meg a 64-et. Utoljára talán 15 évesen voltam 60 alatt, irreális célokat meg nem akarok egyelőre. :D 170 kilóról indulni... én úgy vélem neked most fejben kéne helyrejönni, mert nem szimpatikus a kötekedésed.

A 15kg + szerinted nem lesz több, ha nem foglalkozol vele? Dehogynem🤣 Teljesen mindegy ilyen szempontból hogy egyszer 30kgt írsz, máskor 15-öt.

Csak arra reagáltam, hogy bele lehet fáradni, igen abszolut, de ez nem ok arra, hogy ne törődj az egészségeddel! Ez egy kifogás a gyengeségre, a lustaságra, az akarat hiányára. Hiszti meg sértődés helyett el kéne gondolkodnod rajta.

De felőlem maradj dagi ha az jobb, végülis, nekem édes mindegy.

Nem kötözködés volt, Szimplán segíteni akartam, hogy ráébredj, nem szabadna kifogásokat keresni, de nem érte meg, te fejben még nem értél meg erre.

További szép napot.

26 te nem érted meg amit mondtam... úgy teszel, mintha pont el se olvastad volna, mi történt velem... mert az ciki ha most állok neki megváltozni mi? Ha még nem találtuk ki orvosokkal, mi legyen. Akármilyen diétába nem érdemes belefogni, aki azt hiszi ez jo, hat nem. És csak sporttól meg úgysem lehet fogyni, nem kell 10 órat sem edzeni egy héten de téged ez tesz boldoggá. De nem magyarázkodom tovább; nem az a baj, hogy nem értem, amit mondasz, hanem hogy szerinted az egész minden, amit eddig csináltam egy 0 és csak hiszti. :D Van még idő változni, és ez amúgy is tök offtopic itt, én csak egy példát akartam felhozni, hogy sokaknak nem tetszik, ha valaki husi, mégis lett elég matchem, csak hát fura alakokkal.

Neked ez valamiért fájt, itt neked kéne önvizsgálatot tartani. És az is miért fáj neked, ha valaki, mint én nem utálom magam, csak mert ez most a jelenlegi állapotom. Szerintem ez nagyobb baj, minthogy szerinted nem értem, mit akarsz mondani, mert szerintem te sem érted, én mit akartam mondani. Van ez így

Ha támogatni akartál volna, azt máshogy is megfogalmazhattad volna. :) De hát ez a gyakori.

Te kötöttél belém, alap, hogy megvédtem magam.

Na szia.