Vannak olyan nők akik megbánták hogy korábban milyen kritériumok alapján választottak párt?

Fogjátok már fel ti igen ostobák, hogy a személyiség mellett kell a fizikai vonzalom is egy párkapcsolatban.

Amúgy én is azt bántam meg, hogy olyanokkal is szóba álltam, akikkel nem kellett volna.

"Azzal mondjuk hogy alapfeltétel köze sorolja a diploma meglétét (voltam diplomaosztáson de nekem már nem jutott :D) vagy 700 e - 1 millió közötti fizetést mikor az országban több millió ember bére sem éri el a 350 ezer nettót."

Ragaszkodom a diplomához. Nekem is erős diplomám van és ennek megfelelően keresek.

Nem érdekel, hogy a pasik 90%-a kiesik. Csak egyet kell találnom és azt megtaláltam.

21

Azt sem tudod, mit jelent az árva szó. XD

24

Lehet, másnak nem jó pasi, de nekem legyen az.

Tetszik vagy sem, egy szakítás után csak több kritérium lesz, és jobban válogat az ember. Elvégre az előző nem volt elég jó, valami hiányzott. Ha lejjebb adom az igényeim, akkor a következő kapcsolatból több minden fog hiányozni.

Ezt a sikertelen párkapcsolat kifejezést meg felejtsd el! Olyan van, hogy sikertelen randi, sikertelen próbálkozás, de ha egy párkapcsolat összejön, beleszeretsz valakibe, az nem sikertelen. (Mondjuk önmagában siker sem.) Ha két ember boldog 10 évig, jól érzik magukat, lesz egy közös gyerekük, anyagilag előbbre jutnak, épül a karrierjük, de a 11. évben eltávolodnak éd elválnak, az miért lenne sikertelen párkapcsolat? Szerinted az lenne a siker, ha tovább maradnak együtt, boldogtalanul l, meg esetleg csalják egymást?

Borzasztóan káros ez az egész kettős nézet. Tehát egyrészt a pasik akkor érzik magukat sikeresnek, ha évente másik fiatal cicamicával vannak, aki olyan őrülten odavan értük, hogy bármit meg lehet vele tenni. Másrészt a sikeres nő az, aki "megfog" magának egy "alfahímet", és egy életen át birtokolja. A szakítás, pláne a válás, az egy életre megbélyegző kudarc. Gyerekkel egyedül maradni meg konkrétan öngyilkosság és szégyen.

Ez a kettő egyszerre soha nem fog teljesülni. Viszont ez az oka, hogy sok nő fiatalon óriásit csalódik, és egyszerűen kivonja magát a párkapcsolati piacról. Boldogabb egyedül, tehát semmilyen motivációja nincs, hogy párt keressen. Maximum szexet, évente egyszer-kétszer.

Mi lenne, ha nem úgy tekintenénk végre a szakításra, válásra, hogy akkor teljes tévedés volt az egész kapcsolat? Mi lenne, ha nem bélyegeznénk meg azt, aki kilép? Mi lenne, ha többen lépnének ki az eleve xar kapcsolatból, mert nem kudarcként és szégyenként élik meg?

Na, kapsz még egy választ, amit nem akarsz hallani.

Igen, megbántam már egy korábbi választásomat, ami sikertelen kapcsolathoz vezetett.

Ez pedig egy számomra előnytelen külsejű férfi volt.

Nem érdekel, hogy mit XD-zel össze, hogy akit mi lerondázunk, az valójában nem az, meg, hogy hogyan szólnak le a nők színészeket. Számomra ronda volt, és kész. Majd azt én megmondom, hogy mit váltott ki az agyamban és a lábam között. Illetve mit nem. Egyszerűen nem vonzódtam hozzá a külseje miatt. Nem volt kellemes a szememnek, ízlésemnek. A puncim pedig olyan szinten nem reagált rá, mintha nem is létezne, kb. egy szimpla szerv volt, egy orrlyukkal volt egyenlő szinten, annyira zéró szexuális bizsergés volt benne.

Szóval számomra kicsit sem volt vonzó.

Ellenben éjszakákba nyúlóan tudtunk beszélgetni, rengeteg dologról volt ugyanaz a véleményünk, ugyanolyan filmeket szerettünk, ugyanúgy filozofikus gondolkodásúak voltunk, stb. Úgy éreztem, mintha a saját férfi verziómmal beszélgetnék. Csak a külseje miatt ez nem romantikus partnert jelentett nekem, hanem legjobb barátot.

Csak aztán ő belém zúgott. Könyörgött, hogy adjak esélyt kettőnknek, szerinte simán kialakulhat bármi.

Én pedig elhittem a maszlagot, amit te tolsz, kedves kérdező. Hogy magamnak okoznék nagy bajokat, ha tovább hajtanám az olyan pasikat, akikért odavoltam külsőre is, valamint, hogy embertelen és felszínes lenne, ha ezt a srácot a külseje miatt elhajtanám, miközben annyira jól kijövünk, és annyira szeret.

Íme a red flagek, amiket figyelmen kívül hagytam a legeslegelején:

- Azt állította magáról szó szerint, hogy úgy képes szeretni, mint bárki más, ezért ő az, aki igazán végre a legjobban megérdemelne egy barátnőt

- Állandóan arról regélt, hogy tönkretették őt a nők, a szülei és az iskola is, őt egész életében ok nélkül bántották, minden összeesküdött ellene

- Folyamatosan elemezgette, hogy a nők ilyenek meg olyanok, de kiemelte, hogy természetesen én vagyok a kivétel, azért szeret annyira

- Mesélgetett az öngyilkossági szándékairól, azt mondta, hogy már 2x volt olyan, hogy beszedett egy csomó gyógyszert, mind a 2x lány miatt, szóval ha már megint csalódnia kell a szerelemben, az csak még rosszabb lenne, szóval tuti, hogy ezúttal már valóban végezne magával. - Én akkor teljesen elhittem, hogy ha én elutasítom azért, mert olyan külsővel született, amilyennel, azzal gyakorlatilag közvetetten ugyan, de megölöm.

Nem fogom elmesélni az egész kapcsolatot, oldalakon át tartana, így is hosszú lesz a válaszom, csak 2 fontosabb dolgot mondok el.

1. Ameddig semmi gond nem volt a viselkedésével (pár hónapról beszélünk), akkor számomra olyan volt a kapcsolat, hogy volt egy nagyon jó barátom, akivel közben muszájból szexeltem. A szex olyan volt, mint egy orvosi beavatkozás. Soha nem éreztem semmi jót, sőt, néha eluralkodott rajtam az undor, ami miatt utólag nagyon bűntudatom volt.

2. Pár hónap múlva fokozatosan bújt ki a szög a zsákból, hogy nemhogy nem a lelki társam, hanem egyáltalán nem is rendes. Végül bántalmazó lett belőle. Az előbb felsorolt red flag-ekből ezt lehetett volna tudni előre, csak fiatal, teljesen tapasztalatlan lányként még ezt nem tudtam. Tényleg elhittem, hogy egy törött szárnyú kismadár, akivel elbánt az élet. Néha még be is könnyesedtem, annyira sajnáltam, és annyira féltem, hogy megölöm azzal, hogy nem vagyok belé szerelmes.

Szóval ja. Nem fogom bánni, hogy ezek után csak olyan pasikra voltam nyitott, akik tetszettek külsőre. Soha többé nem tenném ki a testem annak, hogy valaki úgy dugdossa belém, hogy én azt nem tudom élvezni. Ha pedig nem tetszik külsőre, akkor már a 0. pillanatban eldőlt, hogy nem tudom élvezni, mert nem jutok el a szexuális izgalomig. Nem fogom becsukni a szemem és más férfiról fantáziálni, mintha maszturbálnék, hátha majd úgy megy. Nem fogom többé feláldozni az én élvezetem más kedvéért, mert ő nem kap szexet, magányos és szomorkás- Nem, hozzám sem érhet soha többé olyan, akire nem vágyom őszintén.

De ez csak a szexuális része.

Azt is megtanultam, hogy senki nem fog nagyobb eséllyel sem bántalmazóvá, sem hűtlenné válni attól, hogy sikeresebb és jobban néz ki. Ez a világ egyik legnagyobb ostobasága. Akik ezzel jönnek, azok keverik a hűséget, az elveket, értékrendet azzal, amikor valaki olyan rusnya és/vagy szociálisan visszamaradott, hogy nincs, vagy alig van lehetősége félremenni. Közben azoknak egy része is megtenné, ha tehetné.

Nincs kedvem hallgatni a komplexusokat, a világ felé érzett haragot, a sértődést, hogy xy-nak miért jár valami, és neki azért nem jár, mert nem olyan a külseje, stb.

A diplomás-nem diplomás dologra annyit mondok, hogy én diplomás vagyok, és nem kötöttem ki, hogy muszáj, hogy a társam is az legyen, HA értelmes, művelt, hasonlóan gondolkodunk ÉS nincsenek frusztrációi ezzel kapcsolatban. Az a probléma, hogy hiába nem kötöttem ki, hogy diplomás legyen, a felsorolt fetételeknek egyetlen nem diplomás sem tudott eleget tenni. Azt meg én nem fogom hallgatni, hogy az semmit nem jelent a diplomám, sőt, még kevesebbet is tettem le az asztalra, mert évekig baxtam a rezet az egyetemen, meg, hogy az egyetelem agymosoda, igazából még nyitottabb és okosabb az, aki nem járt egyetemre, meg a dührohamokat, ha akár egy pillanatra is büszkének mutattam magam, akkor jött a vád, hogy én lenézek másokat, beképzelt vagyok, mit vagyok büszke, mikor nem értem el semmit.

Bocs, de nem fogom ezt eltűrni senkinek. Elvárom, hogy ne nézzen le a párom, és ismerje el a sikereimet, és igen, a diplomám is a sikereim közé tartozik. Ezt pedig a társkeresési folyamatom során csak más diplomásoktól kaptam meg. Munkahelyemen már találkoztam olyanokkal, akiknek nincs diplomája, és mégis megfeleltek volna azoknak, amiket felsoroltam (intelligencia, nincsenek frusztrációk, elismernek másokat, stb.), de akkor már kapcsolatban voltam mással, szóval nem számított. Szóval lehetséges, csak épp ritka, és szinte biztos, hogy csak akkor lehet megtalálni az ilyen embereket, ha hasonló körökben mozognak (a közös munkahely pl.).

A pénz fiatalon nem érdekelt egyáltalán, nálam kevésbé anyagias lány nem létezett. De persze addig nagy volt a szám ebben, ameddig a szüleim pénzeltek, és a pasikkal nem volt más dolgom, mint szerelmeket szőni.

Most már nem pénzel senki, a magam ura vagyok, és egy párkapcsolat pedig a közös életről is szól. Akármennyire hisztiztek itt, számítanak az anyagiak valamennyire, mert PÉNZBŐL ÉLÜNK. Nem várok el 700 ezres fizetést, de azt, hogy minimum 350-400-at keressen meg lehetőleg, azt igen. Abban az esetben engedek ezen elvárásomból is, ha olyan szakmája van, ami értékes, csak nem fizetik meg ebben a f.asz országban (tanár, mentős, ápoló és társai). Vagy abban az esetben is, ha kilátásba van helyezve, hogy a belátható időn belül hajlandó fejlődni. De ha azért keres ennyit, mert egy tehetségtelen, tanulatlan balfsz, vagy azért, mert neki ennyi is megfelel, akkor nincs keresnivalónk egymás mellett. Én nem vagyok egy törtető valaki, nem keresek különösen jól, de az kizárt, hogy a mostani életszínvonalamból engednék bárki kedvéért, meg, hogy kilátásba helyezzek gyerekvállalást úgy, hogy előreláthatólag hónapról hónapra élnénk, kuporgatnánk, és pont az extrákat emésztené fel a gyerek. Pl. minőségi étel, utazás, hobbikra kiadott pénz, megtakarítás. Nem szeretnék beszűkült életet, ahol épphogy akad pénz rezsire, kajára és pelusra, de semmi egyebet nem engedhetünk meg magunknak, mert még 3 nap Balatont is hónapokig nyögne a büdzsé.

Nem fogom ezt sem bánni, nem fogom érte szégyellni magam. Nem fogom azt sem elhinni, hogy a sikertelen párkapcsolatokért ez lenne a felelős, mivel egyáltalán nincsen több jó ember a szegényebbek között, ez is egy álságos kamu. A tipikus aranylelkű koldus vs gőgös, emberi értéket nem ismerő, materialista gazdag hamis kettőse.

Értelmes, tapasztaltabb ember nem fogja elhinni azt, hogy úgy lelhet nagyobb kincsre, ha előnytelenebb külsejű, tanulatlanabb, csóróbb emberek között keresgél.