Miért nincs már kultúrája az ismerkedésnek?

A feminizmus, a sajátosan értelmezett egyenjogúság, és a média csodás eredménye. Sajnos telhesen igazad van .

F, 43

Nincs rá kereslet.

Egyrészt sok férfi randira se hajlandó virágot venni, nem hogy szimplán figyelemfelkeltésből. Ugyanez igaz arra, hogy küld egy italt. Régen ez működött. Ma már akkor is hiszti van, ha első randin szeretne a nő beülni valahova. Nem lehúzni a pasit. Csak mondjuk hidegben/melegben sétálgatnak egy órája, a csaj persze magassarkúban, és életét adná lassan öt perc üldögélésért meg egy pohár vízért.

Régen működött az is, hogy a férfi kinyitotta az ajtót, segített a buszról leszállni, segített vinni a csomagokat, és ez alatt akár be is lehet mutatkozni, el lehet indítani egy beszélgetést.

Ma ennyi energiát nem akarnak befektetni abba, hogy kiderüljön, hogy egyáltalán bejön-e a nőnek. A maximum, amire hajlandó a többség, hogy online dob egy üzit, hogy szia mizu. Aztán te vagy a bunkó, ha csak egyszavas választ adsz az ilyen kreatív kérdésekre, hogy mi a kedvenc színed.

Pffff....

Akinek nem inge...!

Szerintem ez régen is csak egy szűk rétegnek volt a sajátja. Most úgy elképzelem, hogy ismerkedéskor azt lessem, hogy a hölgy milyen irányban tartja a virágot... nem életszerű, pedig én sem vagyok már kimondottan fiatal.

Meg ez az egész egy nagy színjáték, ami azért alakult ki, mert ciki, sőt, tabu volt sok mindenről nyíltan beszélni. Inkább az emberek ilyen játékszabályokat alakítottak ki, ahelyett, hogy érdemben kommunikáltak volna. Most komolyan azt kell lesni, hogy hogyan tartja a másik a virágot? És ha a másik véletlenül nem úgy tartja, akár csak azért, mert kiesik a szerepéből, akár azért, mert ő nincs tisztában ezekkel az előre betanult jelekkel, akkor ez alapján utasít el az ember egy kapcsolatot? Ahelyett, hogy inkább a kommunikációra helyezné a hangsúlyt?

És hogy ne lennének "kapaszkodók"? Dehogynem. Őszinte kommunikációnak hívják ezt a kapaszkodót. Én eleve ellene vagyok a színészkedésnek. Sok kapcsolat pont azért fut zátonyra, mert mindkét fél szerepet játszik, és csak jóval azután, hogy összejöttek, derül ki, hogy igazából egyáltalán nem illenek össze.

Nem mellékesen: az is elég visszás, hogy míg az ismerkedéskor megy ez a fene mód betanult, nagyon távolságtartó, végletekig kifinomult színjáték, miután összejönnek, meg ha az illető egy erőszakos bunkó, akkor tök mindegy, hogy milyen volt az alakítása, a kapcsolatban is egy erőszakos bunkó lesz.

Nem mellékesen: nem is mindenki szereti a virágot.

Eltűnt ez is, ahogy: a fotókidolgozás/filmelőhívás, cipészet, szabó-üzletek, lassan az autószerelés, társas-kapcsolatok, stb...

Progresszívek vagyunk, fejlődünk.

Mindezt 50 év alatt akarjuk behozni.

Nem fog menni.