Lehet még találni olyan férfit, akinek nem probléma, ha a felesége háztartásbeli?

"Akárhány nővel ismerkedtem, mindenki a karrierjével meg a terveivel, tanulmányaival jött meg hogy ő kikéri, hogy ne dolgozzon, _nem rabszolga_ (!), hogy mosogasson meg főzzön. (érdekes módon az irodában ücsörgést, MÁSOK DOLGAINAK intézését nem nevezi senki rabszolgamunkának....)"

Bizony, ez a különbség a munka és a rabszolgaság közt.

Nálunk így van. Azt a végén én keresem a pénzt oké. Én javitok ma mosogató gépet oké. Én csináltam ebédet mert ehetetlen volt. Oké. Tegnap a robot porszívót pucoltam ki mert 3 napja visit hogy betelt. Oké. A gyerekekkel tanulni kell, de hát van egy német nyelvű olvasási feladata, ki tudja megcsinálni ? Hát én. Oké megcsinálom.

Nem csodálom ha nincs más olyan hülye mint én aki belemegy.

Tessék kerdrző:

Itt van az embered:

De biztos ezt akarod?

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__egyeb..

Nálunk így volt sokáig, és eleinte akkora win-winnek tűnt, mint a ház. Sokáig, de nem végig.

Ő baromi szépen megoldotta a háztartásbeli dolgokat, meg a gyerekekkel kapcsolatos szervezést, nekem meg volt lehetőségem mindenféle képzésre elmenni, másodállást vállalni, így kerestem annyit, ami elég volt. Cserébe egyikünknek sem kellett munka után még nekiállni a második műszaknak, mindkettőnknek volt szabaideje, nem a nyári szünet megoldására ment el a szabi, stb.

Totális win-win, ugye? És mégsem.

Őt egyre jobban frusztrálta, hogy nincs "saját" pénze. Hiába mondtam neki, hogy ő ezért ugyanúgy megdolgozott, mert ha nincs ennyi időm, energiám képzésre járni, másodállást vállalni, nem tudnék most ennyit keresni, ő akkor sem tudott felengedni. Emiatt egy kicsit áthatotta a pénzügyeket a frusztráció és a bűntudat, mert mivel ő sosem vett magának semmit, ha én megvettem valamit, szarul éreztem magam miatta.

Eközben egy csomó kisebbrendűségi érzése is kialakult, mert én egy jól fizetett szakember lettem az évek alatt, amivel ő nem tud versenyezni. Ahhoz, hogy ő kiteljesedjen egy munkahelyen, ahhoz nekem kellene mondjuk részmunkaidőbe mennem, meg táppénzre a gyerekekkel, de az meg anyagi érvágás lenne, hiszen ő most pillanatnyilag a harmadát sem keresi az én fizumnak. Emiatt kicsit csapdában érzi magát, mert amiatt keresne kevesebb pénzt a család, mert ő többet akar dolgozni, ami elég fura helyzet.

Ezzel párhuzamosan én ugyanazet éreztem otthon. Otthon mindennek ő tudta a helyét, a gyerekek dolgait csak ő látta át. Az új helyen, ahová költöztünk, úgy éreztem, magam, hogy minden társaságban én a "feleségem férje" vagyok. Volt olyan, hogy neki akartam állni lekaszálni a füvet, és négyszer kellett felhívnom telefonon: hol a damil? Hol a benzin? Hol a motorolaj? Hol a heveder? Volt olyan, hogy egy szál f.szban hívogattan, hogy hol vannak a kimosott alsógatyáim.

Ráadásul én is csapdában érzem magam, mert az, hogy csak én keresek pénzt, az komoly nyomás. Ha mondjuk hosszabb táppénzre megyek, akkor nem az én, hanem a család minden bevétele feleződik le. Nem vághatok bele egy vállalkozásba, vagy egy érdekes munkába, mondván meghúzzuk a gatyaszárat, és az asszony fizujából élünk, mert nincs neki. Sokszor gondolkodtam, hogy rám férne egy hosszabb pihenő akár fizetetlen szabadsággal egybekötve, de nem merem bevállalni, mert akkor arra az időszakra nincs bevétele a családnak.

A közös frusztrációnk meg az volt, hogy azzal akarta kompenzálni, hogy otthon van, hogy megpróbálta pörgetni az otthoni dolgainkat: felújítás, kertrendezés, hasonlók. Csak éppen neki ezeken 8x annyi ideje volt agyalni, mint nekem ugyanakkor ezekben nem dönthetett egyedül. Hazaértem fáradtan melóból, ő meg ott várt összekészített papírokkal, meg árajánlatokkal, meg fiszfaszokkal, hogy akkor beszéljük meg, amitől én nyüszítettem. Én úgy éreztem, hogy ostorszíjjal hajtanak még otthon is, ő meg azt, hogy ugyanazzal a szíjjal kötözik a földhöz és fogják vissza. Nem meglepő módon rohadt sokat veszekedtünk.

Nem mondom, hogy hiba volt így csinálni, de így visszamenőleg nem engedném ennyire elcsúszni az egyensúlyt. Most van állása, nem keres sokat, de az a sajátja. Cserébe vannak olyanok, amikor én vagyok egyedül otthon a gyerekekkel, és csinálhatok dolgokat úgy, ahogy nekem tetszik. Az a kevés plusz fizu is jól jön. Kicsit egyenrangúbbak lettünk.

7

Az megvan, hogy a hivatásod meg a vécépucolás nem éppen egy szinten van? :D