Nők párkeresési problémáira a következő elmélet igaz vagy nem?

Van egy ilyen elmélet hogy mivel a nők a férfiak felső kb. 20% (egyesek szerint 5-10 vagy akár 1-2%-át tartják maguknak ideális partnernek, akár hosszútávú akár csak szexre) ezért ezen kevés férfiért versengenek a nők, magyarul a nők inkább élnek magányosan várva egy ilyen magas értékű férfira és azzal is beérik ha akárcsak rövid időre megkaphatják. De nyilvánvalóan nem fogják beérni egy ennél kicsit is rosszabb pasival.

Viszont ez a női viselkedés azt okozza ezekben a magas értékű férfiakban hogy mivel látják hogy rengeteg nő őket akarja ezért logikusan úgy vannak vele hogy ha ekkora kínálat van akkor ugyan miért kellene neki megállapodni, megházasodni hiszen élete végéig minden nap más nővel bújhat ágyba. És ezt is teszik.

És a sikeres, vonzó nők amikor panaszkodnak hogy nem találnak társat mert csak ilyenekbe futnak bele, hogy csak szexre kellenek akkor pontosan ezzel a jelenséggel szembesülnek.

A kérdés hogy szerintetek ez az elmélet valós vagy nem?