Láttatok már ennyire unalmas embert, mint én?

18. Miért, nem lehet véleményem 54 évesen? Én ezidő alatt ezt láttam, nem behunyott szemmel éltem az életem. Érzékenyen érintett? A kondizás nem cél. A szépítkezés nem cél. Hogyan legyek milliomos munka nélkül nem cél. Utazgatni a világban nem cél. Szórakozni egész életben nem cél. Ezek csak időtöltések.

A valódi célok sosem önmagunkról szólnak, bár ezt akarják elhitetni azokkal akik erre vevők. Nyugi nem kezdek bele hogy ezt elmagyarázzam, sőt mindenkit támogatok abba amelyik irányba néz. Én mindenben a lehetőséget látom, na nem az anyagit. 😏

#22: "Én ezidő alatt ezt láttam, nem behunyott szemmel éltem az életem."

Hanem a jelek szerint egy, a látnivalók túlnyomó részét kitakaró szemellenzővel.

Én is majdnem totál ilyen vagyok, de sosem volt még párkapcsolatom.

Az emberek nagytöbbsége alapból csendes kétségbeesésben élik le az életüket, akár van párkapcsolata, akár nincs: tehát hótmindegy.

Pont úgy beszélsz, mint a Füles, a csacsi a Micimackóból!

Belegondoltam, hogy én sem csinálok sokkal több mindent, mint te, csak nekem ez nem baj és vannak dolgok, amik érdekelnek. Reggel futok, aztán meló, főzök, kaja, este séta, némi házimunka, valami film, aztán alvás és kezdődik minden nap újra. Én szeretem ezt a megszokott ritmust. Egy nagy különbség van köztünk. Én beszélgetek emberekkel. Nem tudom miről, bármiről. Nem érzem magam unalmasnak. Szerencsés vagyok, van minden, ami kell. Jó így.

Ha úgy érzed, hogy depressziós vagy, akkor nem ártana felkeresned egy pszichológust. Vagy családterapeutát, aki 1-2 beszélgetés alkalmával meg tudja állapítani, hogy szükséged van-e komolyabb szakemberre, vagy egy rövidebb terápiával is javulás érhető el. Az életet nem volna szabad unni!

Jövőképem dióhéjban

De legalább nyugtom lesz

Az emberek többsége ilyen, csak a legtöbben azért néha ebből kiszakadnak és az egyik kommentelő által "placebónak" nevezett dolgokat is csinálják.

Azzal sincs semmi baj, ha téged nem érdekelnek divatos hobbik.

"Esetleg elmegyek moziba, egyedül." De pl. ez is egy jó kiinduló téma. A filmeket, sorozatokat rengetegen szeretik, és végtelenségig lehet róluk beszélni. Szerintem ha most odamész 10 kollégádhoz, abból 5 biztosan fog tudni beszélni filmekről, sorozatokról, hogy miket nézett, mit néz aktuálisan mi a véleménye XY műsorról.

Neten is lehet RENGETEG értelmes tartalmat találni, blogokat, hírportálokat, ismeretterjesztő magazinokat stb.

YouTube is tele van eszméletlen jó tartalomgyártókkal, akik mindenféle témában tevékenykednek, de akár hallgathatsz podcast-eket, ezek mind mind jó kiinduló témák lehetenek bárkinél.

Kollégákkal érdemes kezdened az "ismerkedést". Amikor én anno újoncként a céghez kerültem, fokozatosan derült ki, hogy ki mivel foglalkozik, melyik munkatárs lesz az akivel majd többet kell együtt dolgoznom, mert szorosan kapcsolódik a munkakörünk. Elkezdtem ezekkel az emberekkel kommunikálni, főleg SZEMÉLYESEN, konkrétan beültem az irodájukba, sokat jártam hozzájuk, pedig eléggé introvertált vagyok és nem is tartom magam kölönösebben kommunikatívnak vagy ismerkedős típusnak. Mégis akkor úgy éreztem ez tök jó dolog, akár csak egy kávéra átugrani bárkihez, segítséget kérni tőlük.

Az utóbbi főleg nagyon jó, hiszen ha te mész oda, hogy valaki segítsen neked azzal kitünteted az ő személyét, elismered őt emberként is és a szakmai tudását is.

Szóval mindezek jó kiinduló pontok arra, hogy más emberekkel interakcióba lépj. Nyilván nem fogsz kijönni egyformán mindenkivel, de előbb utóbb kiderül, ki az akivel van közös összhang. Akivel ez megvan azzal később akár a munkahelyen kívül is tarthatod a kapcsolatot. Közös programok, közös élmények és ki tudja, lehet még akár párkapcsolat is születhet a dologból.

Ez csak egy módszer, rengeteg lehetőség van.

A lényeg, hogy legalább hétvégékre megtörd a monotonitást és legyenek emberi kapcsolataid.

Menj el kirándulni, utazgass, akár csak országon belül. Máris lesznek témáid. Főleg utazás során sok élmény éri az embert még ha te ezek ellen menekülnél akkor is, hisz a "hülyéket" nem tudod elkerülni (főleg ha tömegközlekedést választod).

Találj valami neked tetsző sportot, csatlakozz egy helyi a sporttal kapcsolatos társasághoz, akár cska facebook-on, vegyél részt az eseményeiken stb.

Még azt is mondanám, hogy járj el kocsmákba, szórakozóhelyekre, az alkohol az egyik legjobb szociális szorongás oldó. Nyilván a kulturált alkoholfogyasztásra gondolok és lehetőleg ne a helyi cső alkeszek által látogatott "intézményeket" vedd igénybe. Lehetőleg olyan kocsmákat nézz ki magadnak ahova járnak fiatalok is vagy a korosztáyod is. Ott egyből van sok jó lehetőség a társasági élethez, pl. csocsózás, darts, billiárd vagy csak közös meccs nézés stb.

Mivel te ezeket a dolgokat valószínűleg nem szoktad meg életed folyamán, így először biztosan csak nyűgnek fogod érezni és semmi kedved nem lesz ugyanúgy semmihez, de ha sikerül erőt venned magadon, biztosan változni fog az életed és előbb utóbb már természetes lesz, hogy eljársz otthonról és akár keresed az emberek társaságát, legalábbis valamilyen szinten.