Tényleg ilyen nehéz ez az online társkeresés?

Nulla egyezésem van mindkét felületen újfent, régebben tinderen több volt, de egy idő után azok is külföldi kamuprofilok voltak vagy arcnélküliek, szóval lehet az app is elrejteget vagy "bűntetne". A facebook társkereső is rejtély számomra, egy kedvelésem sincs ott már, pláne nem kölcsönös. Rondának nem mondanám magam egyáltalán, butának sem, írok bemutatkozást is, de igazából a legjobban az tud bosszantani, hogy mindenféle alpári bunkó viszont megkapja a lehetőségeket kommunikációra, hogy ez aztán negatív példaként közszemlére legyenek téve női bemutatkozásoknál később, hogy milyenek ne írjanak nekik...

De persze számíthat a lokáció is ilyen szempontból, a saját részemről lehet, mint az Üvegtigris is, rossz helyen. :D

A bőség zavara.

Mikor állnak sorba az újak könnyű dobni valakit, mert “red flag”.

Mivel senki nem tökéletes, de még csak nem is tökéletesen az, akit elképzelsz megy a kukába és jön a következő, és a következő és az aztán következő.

Aztán meg csak azt érzed, hogy darálod az embereket.

Mi lenne, ha egy kiválasztottat akarnál jobban megismerni és elfogadni a hibáival együtt. Vagy legalább 3 red flag után dobni valakit, nem az első után, akkor is, ha lehetne közben 100 új matched?

#19 Engem sokan azonnal elhívtak, de ezt sokáig túl gyorsnak gondoltam. Egyszer a sokadik ilyen után megbeszéltem egy sráccal hogy ezt most miért így csinálja, hát beszélgessünk itt előtte hogy rájöjjünk akarunk e talizni egyáltalán, nézzük meg megvan e a közös hang, közös témák, esetleg kiderül valami, ami offos a másiknak. Mondja hogy hát szerinte egy fél órás taliból több minden kiderül. Mondom többet készülődnék mint amennyit taliznánk :D

Aztán idősebb lettem és úgy éreztem nem akarom húzni az időt és mindenkivel taliztam aki elhívott. Hát végül is bevált, de azért volt olyan randim is, ami annyira lehúzott, hogy egy egy hetes szünetet kellett tartanom, vele jobb lett volna, ha írásban kiderül, hogy gyökér :D

27:

"8 éve nincs senkije, mert olyan válogatós... akkor azért elgondolkodom, hogy nekem mennyi esélyem van, hogy belém szeressen"

Én pl nem azért vagyok válogatós, mert egy tökéletes nőt keresek. Sokaknál nem érzem, hogy egymást keressük, mert vagy teljesen mások vagyunk intellektuálisan, vagy a jövőképünk más, stb.

(Intellektuális alatt nem diplomát, vagy tudást értek, hanem hogy nem értjük meg egymást, elbeszélünk egymás mellett, vagy nagyon más a beállítottságunk pl. )

És külsőre is nem arról van szó, hogy a nőnek tökéletesnek kell lennie - egy tök átlagos, visszafogott nő nekem pl sokkal szimpatikusabb. Persze vannak jópáran, akik a social alapján néznek nőt, de azokból szerintem inkább alkalmi kapcsolat lesz, mert az ilyenek sokszor nem akarnak elköteleződni.

Szóval lehet fura, hogy valakinek sok évig nincs senkije, de lehet hogy ő közben próbálkozott, de nem akart olyan kapcsolatot, akivel nincs meg az a minőség, mint amit szeretne. És minőség alatt nem azt értem, hogy csak a másik ad, hanem hogy én tudok-e neki "elég" lenni mint társ, meg tudom-e őt érteni, tudom-e úgy szeretni, ami neki "átmegy". Sokszor van ez a kapcsolatokban, hogy egyik fullra szereti a másikat, de a másiknak ez nagyon megy át.