Társkeresésben a "Ha nem keresed megtalálod" miért igaz, és karrierben ez miért nem igaz?

Ez csak romantikus szentimentalizmus, semmilyen valódi alapja nincs ennek a “ha nem keresed, megtalálod” dolognak…

Az élet nem így működik…

Annyi igazság van benne, hogy sokan akik azt hiszik, hogy “keresik” valójában gusztustalanul nyomulnak…

Míg egy olyan pasi aki épp nem “keresi” kulturáltan normálisan el tud beszélgetni veled… és akkor szerinted kit választok, azt akin látszik, hogy habzó szájjal a bugyimba akar nyúlni, vagy azt akivel kellemesen el tudok beszélgetni?

És akkor személyes élményem, 2 jóbarát, egy szórakozóhelyen, az egyikük elkezdett nyomulni rám, de rohadt kellemettlenül, tánc közben tapogatott, folyton le akart smárolni, szerencsére barátnőim kimentettek… pár óra milva láttam, hogy részegen ájultan alszik az asztalon a haverja meg ott ül szomorúan mellette, odahívtuk a mi asztalunkhoz, kellemesen elbeszélgettünk vele, ez 12 éve volt, most ő a férjem, a haverjának pedig azóta sem volt tartós kapcsolata soha, pedig ő nagyon “keresi” csak épp egy gusztustalan szexuális ragadozó, de hiába mondom neki, azt hiszi viccelek…

Volt hogy kerestem, volt hogy nem. Egyik esetben se találtam és nem is találtak rám. Szerintem nőknél se attól függ hogy vki keres vagy nem. Nálam más oka van hogy nem találok! 50/N

Valószínű ez!

Munka kapcsán fontos, hog yminél hamarabb találjon az ember munkát, és minél jbb helyre. Ehhez az kell, hogy egy csomó helyet felkeress, és a munkáltatók számára láthatóvá tedd magad. Merthogy ha csakúgy éled az életed, a cégen nem fongak észrevenni, hiszen a cégek... nem mászkálnak csakúgy az utcán meg nem fordulnak elő közösségi terekben:D

Az ellenkező nem képviselői (vagy ahogy az orientációd adja) viszont igen. Ha elmész psortolni, játszani közösségekbe, publikus rendezvényekbe stb, lépten nyomon egy cosmó emberrel fogsz találkozni és még akarva-akaratlanul is összeismerkedsz velük. Ez pedig már simán elegendő ahhoz, hogy párkapcoslat kialakuljon belőle.

Szóval szerintem simán igaz ez a mondás, de csak akkor, ha az ember nem zárkózott életet él.