Miért nem kellek senkinek? Miért félnek tőlem a férfiak?

29 éves nő vagyok és úgy gondolom lehet bennem v.mi probléma amit ha meglátnák segítene h tudjak magamon változtatni.

Azt vettem észre h tartanak tőlem a férfiak nem mindenférfi úgy 50-50% ban.

Már lassan 2 éve nem is randizom mert úgy vagyok vele h hosszabb távon úgyse jönne össze.Ez idő alatt azért voltak bőven randi elhívások amit visszautasítottam.Külsőm szerintem rendben járok konditerembe, futni, vékony vagyok ès adok is magamra.

Nem külsőre inkább belsőre lehet a baj. Régebben voltak csalódásaim párkapcsolatokban ill.apàmmal is voltak problémák gyerekkoromban traumák amit szerintem kivetítek a külvilágra..egyszerűen úgy látom a férfiakat mint akiknek tökèletesnek kell lenni és ez frusztrál.. nem merek rossz passzban lenni mindig bájosnak és szépnek kell lenni és ez valóban így van. Van olyan férfi aki tényleg csak akkor kérdezi meg h vagyok ha jó kedvem van , de ha őszinte akarok lenni van olyan is aki akkor is megkérdezi.Szóval torz szemüveggel látom őket de igyekszem ezen dolgozni és nem adom fel.Nem vagyok nagy netezős egy hónapban egyszer felnézek facebookra megváltoztattam a profilképem ezt bekedvelte az egyik férfi kolléga aztán láttam h elküldött egy visszavont üzenetet. Szintúgy rám írt egy helyes férfi gondoltam próbáljuk meg .Tanulásról,tervekről ,önmegvalósítasról beszélgettünk normálisan elköszöntünk egymástól este.Aztán másnap írt én nem egyből nyúltam a mobilomhoz mert tv-t néztem aztán már le is tiltott…szóval nagyon sok a link ember.

Introvertált is vagyok de azért munkahelyemen is van mindenkihez egy-két kedves szavam férfiakhoz is mert próbálom ezt leküzdeni. Kissé határozott vagyok de nem az a hangoskodó katonás hanem a csendben elmélyült magabiztos ember…de ennyi álarc meg kell különben megennének a kolleganőim :D

Szóval úgy érzem sehogy se vagyok jó… ha depis vagyok akkor van egy férfi a környezetemben aki jobban közelít hozzám meg szerintem be is jövök neki ( egy kicsit ő is nekem) olyankor jobban érdeklődik de ha életerős boldog vagyok , vagy netán ideges mert felbosszantott valaki akkor annyi… szóval én nem fogok senkit se főnyereménynek beállítani mert én is hibákkal teli hús-vér ember vagyok és nem akarok tökéletes lenni mégis úgy érzem annak kell lenni…

Vélemény? Tudom h velem van a baj örülnék ha kapnék tippeket h ezt hogyan oldjam meg ill.hogyan oldjam fel ezt magamban?