Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nagyon sok nehezítő körülménnyel ti hol találtátok meg a párotokat? (30 körüli nők.)
Nem vagyok partiarc, nem szeretek társasjátékozni.
A netes társkeresés nem jött be, csoportos túrákat próbáltam, de ott egyfelől a sok, hosszú megállás zavar, másfelől brutál sok emberes kirándulások ezek. Szóval ebből lejöhet, hogy introvertált vagyok. Fontos számomra az egészség, ráadásul krónikus betegségek miatt vonatkozik is rám néhány előírás. Esténként nem nézek filmeket, hanem videókat nézek és cikkeket olvasok arról, ami érdekel. Fogalmam sincs, mikor néztem legutóbb filmet. A hideget kedvelem, a meleget nem bírom. Életemben egyszer szeretnék vízpartos nyaralást, de amúgy a városnézés és a túrázás vonz. Külföldre szeretnék költözni, legalább 1 évre, de inkább végleg.
Hatalmas igényem van az egyedüllétre. De tényleg hatalmas. Épp ezért is nem túlzottan gondolkozom a gyerekvállalásban, ha nagyon úgy alakul, akkor 1-et...
Ráadásul már huszonéveim elején lassan haladós voltam. Az exem is úgy hódított meg, hogy sok séta, sörözés, teázás, városnézés volt és a csók, egyebek ezek után.
Mostanra meg megszoktam az egyedüllétet. Az, hogy a második találkozás végén csók, a harmadikon már kussban ölelkezés és a harmadik-negyedik héttől heti 3 tali, nálam nem működik. Lehet, hogy 2 hónapig szemben kell üljön velem és szimplán beszélgetnie, mire bennem kialakul a vonzódás. (De közös programon keresztüli ismerkedésnél ezzel nem lenne ilyen gond ebben a formában.)
Szóval a netes nem működik.
Élőben a csoportos sport az egyetlen, de túl nagy a csoport, illetve az engem igazán érdeklő sporthoz még gyenge vagyok. Több naposhoz túl nagy a csoport, túl sok az inger és nem tudom tartani az előírt étrendemet.
Ha meg valakivel oda jutnánk, hogy randik, akkor nagyon lassú vagyok.
Ha meg a kapcsolatig, akkor nagyon nem olyan vagyok, mint az átlagember.
Bántásokat nem kérek, anélkül is tudom, hogy nehéz esetnek számítok.
Inkább az érdekelne, hogy aki szintén "nehezebb eset", de már a kezén a gyűrű (értsd: boldog a párja mellett), az hogyan és hol ismerte meg a párját?
Én nem bántani akarlak de tényleg, de nagyon sok a kifogás, hogy mit miért nem... Ha szeretsz egyedül lenni akkor miért keresel valakit magad mellé? Ha neked kell az egyedüllét hát legyél egyedül.
Egyébként én interneten ismertem meg a párom, (tudom neked ez nem opció írtad) és azt is megértette, hogy fixen be kell tartanom egy étrendet mert cukorbeteg vagyok. Szóval ha te sehol sem szeretnél ismerkedni, nem kötelező a dolog...
Ha ekkora az igényed az egyedüllétre, biztos, hogy szeretnél párkapcsolatot?
Mármint... érted, a komoly kapcsolatok mindegyike azzal jár, hgoy valaki 0-24 együtt lakik veled.... MINDEN reggel ott van, MINDEN este ott van, és MINDEN NAP alapszükséglet az, hogy 1-3 órát beszéljetek, kontaktáljatok, csináljatok együtt valamit.
Biztos, hgoy szeretnéd ezt? Mert a leírtak alapján idegösszeroppanást kapnál tőle.
Én a férjemmel a kórházban jöttem össze. Fél évig feküdtem bennt. Az exem akivel nagyon jóban maradtam (sokat köszönhet nekem) gyakran meglátogatott, de amikor nem tudott eljönni egy haverját küldte be (aki a férjem lett).
Mivel én is tudom, hogy nálam "túl lassú a tempó", sokszor vagy félév kell mire elkezdek érezni valaki íránt bármi komolyat így én mindig a környezetemből kerestem párt. Az exem pl. az után ismertem meg. Ő minden reggel ment a pályaudvarra, én pedig a pékségbe, és nagyon sokszor láttuk egymást. Végül a szelktív hulladékgyüjtőnél beszélgettünk először, és szép lassan alakult a dolog. Ő nem mert közeledni mert diplomás voltam ő meg "csak" munkás, de nekem így meg volt időm beleszeretni.
Kimentem kulfoldre vendéglátozni bulizós helyre.első naptol lettek barátaim körök kollektova kapcsolatrendszerek szerelem minden.
Itthon meg életem se volt soha. Magány egyedüllét munk de ennyi.
Hát, azért biztos van olyan férfi, aki mellett belefér, hogy egyedül elmegyek futni, bicajozni, fotózni, vagy aki olvassa a nappaliban a saját cikkét, regényét, én meg ugyanott az én saját cikkemet, regényemet.... Vagy csinálja a saját hobbiját, míg én is a sajátomat.
Sőt, előfordulhat, hogy felváltva vagyunk home office-ban, vagy ő nem is lehet home office-ban, olyan a munkája.
Első kettő nem tudom, miért írta, amit, nagyon társaságkedvelők, ezért azt el se tudják képzelni, hogy más szeretne napi szinten egyedül IS lenni, vagy kötözködni akartak tényleg...
3
Nálam is kb így alakul. :) Csak a környezetemben eddig nem jött össze.
Ja és első kettőnek, hol írtam, hogy élőben nem szeretnék ismerkedni?
Azt írtam, hogy egyelőre nem találom a módját....
2es vagyok, introvertált, szeretem és igénylem a magányt.
Pont ezért tudom, hogy igenis megterhelő tud lenni az, hogy minden nap itt van valaki az életteremben. És rendre nem akkor fog hozzászólni, amikor te kirakod a jelzést, hgoy "most beszélhetsz hozzám".
De amit te leírtál, az bőségesen túltesz én magánykedvelésemen is. Pont ezért tudom, hogy ha nekem megterhelő ez az élet, akkor neked a jelen formádban brutálisan diszkomfortos.
"Hatalmas igényem van az egyedüllétre. De tényleg hatalmas. Épp ezért is nem túlzottan gondolkozom a gyerekvállalásban, ha nagyon úgy alakul, akkor 1-et..."
Ennyit írtam, ez alapján annyira nem bírnám?
Szerintem megszoknám, megszeretném.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!